P. Alberich Zwyssig – A zenei skála

Élő hit kell – s komoly rím! –
ha ez megvan: alap, PRÍM!
 
Ép reményed meg ne und! –
élet-skálán ez: SZEKUND!
 
Hármas-Egyet tisztelhetsz:
tiszta Lélek, Isten = TERC!
 
Csüggedt vagy s nem-vígasztalt? –
Érezd: szeret! Igaz KVART!
 
Embertársad rád tekint:
benne Őt lásd! Tiszta KVINT!
 
Nyugodt leszel s erősebb:
béke Isten, erő: SZEXT!
 
Csontig-éget a seb, kín? –
Bízz, mert segít a SZEPTIM!
 
Kényelmedről leszokj hát,
s vár a Magas, az OKTÁV!
 
Fordította: Holczer József SP

Sík Sándor – Mozart, hegedűverseny

Mozart hegedűverseny, 
Ojsztrah játszik Stradivariusán. 
Alázd meg magad szeleburdi versem, 
Némulj imára szám. 
  
Egy pillantás az emberarc mögé 
Egy dobbanás az emberszíven át… 
Ember, a szépség a hazád! 
Te nem lehetsz az ördögé. 
  
Csak egy pillantás, befelé, magadra, 
Ahol e percben búg a végtelen, 
Még egy szívdobbanás, és megjelen 
Lelked vásznán a boldog Isten arca.

Klasszikus zene idézetek

Nagyon népszerűek az internetlakók körében a klasszikus zenei idézetek, vagy olyan zeneszerzők idézetei, akik mögött példás életút található.

Mi magyarok is büszkélkedhetünk jó néhány magas művészi és zenei szinten alkotó zeneszerzővel, akiknek a nevei – bízzunk benne – végleg beégett a történelembe.

A komolyzene minden embert megérint, van, aki az élményt megtudja fogalmazni, míg mások nem, vagy nem is törekednek erre, mert bőven elég maga az élmény.

Jöjjön egy különleges válogatás azoktól, akik a klasszikus zenéről a maguk egyedi módján nyilatkoztak, olyanok, akik önmaguk is alkotók voltak e különleges világban, és olyanoktól, akiknek a neve számodra is ismerős lehet:

A zene menekülés volt, befelé fordulás, s ugyanakkor más is, mintha üzenetet bízott volna rá valaki, amit neki kell közvetítenie, figyelt, mit kíván általa közölni valaki, aki már réges-régen nem él.

Szabó Magda

A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul.

Victor Hugo

Az én beszédemet az egész világ megérti.

Joseph Haydn

Minden zene célja (…), hogy Isten dicsőségét zengje, és kikapcsolódást nyújtson a lélek számára; ahol ezt nem tartják szem előtt, ott nem zene szól, csak pokoli lárma.

Johann Sebastian

Zene nélkül az élet tévedés volna.

Friedrich Nietzsche

Egyszerűen csak a zene szépségeit élvezem és csodálom Mozart bámulatos művészetét, amely a hat hang mindegyikének megadta a maga saját és különleges karakterét és minden egyes cselekvő személyt éles árnyalással választott el a többitől, úgyhogy – teljesen megfeledkezve az abszolút valószerűségről – a feltételezett valóság mélységét csodálom, s a józan emberi értelmem elhallgat.

Pjotr Iljics Csajkovszkij

A költészet a gondolat és a zene kombinációja.

Edgar Allan Poe

A zene időeleme csupán egyféle: az emberi, földi idő egy körülhatárolt részlege, amelybe ömlik, s kimondhatatlanul megnemesíti, felmagasztosítja. Az elbeszélésnek ezzel szemben kétféle ideje van: először a sajátja, a zenei, reális ideje, amely lefolyását, megjelenését lehetővé teszi, másodsorban azonban a tartalmáé, s ez az idő perspektivikus, mégpedig olyan változó mértékben, hogy az elbeszélésnek ez az imaginárius ideje megközelítően vagy teljesen egybeeshet zenei idejével, de csillagtávolságban is lehet tőle.

Thomas Mann

A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.

Kodály Zoltán

A levegő tele van muzsikával… mindössze annyit kell tenned, hogy jó mélyeket lélegzel.

Edward Elgar

A zene lelkünkben olyan múltat kelt életre, amelyet mi nem is ismerünk, és lelkünkben a szenvedésnek oly sejtését ébreszti föl, amelyről könnyeink sem tudnak semmit.

Oscar Wilde

Ó, zene! Eszedbe jut egy dallam, hangtalanul eldúdolod magadban, hogy áthassa bensődet, hogy hatalmába kerítse minden erődet és mozdulatodat – és azokra a pillanatokra, amíg benned él, kioltson minden esetlegest, rosszat, durvát és szomorút a lelkedben, felcsendüljön benne a világ, és a nehezet könnyűvé, a dermedtet szárnyalóvá varázsolja!

Hermann Hesse

Csak jó zene van! – legfeljebb nem a megfelelő helyen és nem a megfelelő embereknek játsszák.

Moldova György

A zene magasabb rendű minden tudománynál és filozófiánál.

Ludwig van Beethoven

A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér.

Claude Achille Debussy

A szimfónia legyen olyan, mint a világ; mindent öleljen át.

Gustav Mahler

A zongorista igazán nagy pillanata az, amikor nem is tudja, hogy zongorázik.

Müller Péter

A szabadság és szépség felé visz az út, amelyen elindult. És itt nem fontos, hogy az új világból mekkora darab az övé. Határa nem nagy, a néhány legnagyobbak birodalmához nem is fogható. De költő a maga világában és ennél több senki sem lehet.

Kodály Zoltán

A hangoknak legalább oly határozott értelmük van, mint a szavaknak, ha szóval nem is lehet kifejezni őket.

Felix Mendelssohn-Bartholdy

Ha játszol, ne törődj vele, ki hallgat. Mindig úgy játssz, mintha mestered hallgatna.

Robert Schumann

A népzene (…) a természet tüneménye. Ez az alkotás ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei, a virágok, az állatok. Éppen ezért olyan gyönyörű, olyan tökéletes a népzene. Ezek a dallamok a művészi tökéletesség megtestesítői. Példái annak, miként lehet legkisebb formában, legszerényebb eszközökkel valamilyen zenei gondolatot legtökéletesebben kifejezni.

Bartók Béla

A zenében is, mint a szerelemben, csak őszintének szabad lennünk.

Giuseppe Verdi

A zene olyan, mint a tenger. Ott állunk az egyik partján, látjuk a messzeséget, de a túlsó partot látni lehetetlen.

Henryk Sienkiewicz

A zene az igazi világnyelv.

Karl Julius Weber

A zene a legnagyobb kerítő, a legveszedelmesebb csábító. Az értelem szűkölni kezd, mikor zenét hall. A zene értelemellenes. Nem megérteni akar, mint az értelem, hanem szétáradni, feldúlni, lefegyverezni, elcsábítani, megérinti bennünk a titkosat és fájdalmasat, feltárja azt, amit oly gondosan rejtettünk magunk elől, minden eszközzel fegyelmeztünk – olyan, mint a tavaszi vadvíz, feldúlja az értelem által aggályosan parcellázott, megművelt és megmunkált, szabályozott és fegyelmezett területeket. Ahová a zene kiárad, ott az értelem törvényei nem érvényesek többé. A gyönyörűségben, melyet a zene ad, a halálvágy kéjes megsemmisülésének beteg érzései hullámoznak. A zene támadás.

Márai Sándor

A zene rendet teremt a csöndben.

Gabriel García Márquez

Az élet keresztjei olyanok, mint a kotta keresztjei: felemelnek.

Ludwig van Beethoven

Aki a zenét szereti, soha nem lehet igazán boldogtalan.

Franz Schubert
A végére értél:

Megosztom másokkal is:

A zene az egész életünkre hat!

Tudtad, hogy a komolyzene csak magyar nyelven komolyzene? Sehol a világon nem nevezik így! És ez olykor az ismerkedőknek elég riasztó lehet, pedig a komolyzene hatása, vagyis a klasszikus zene az agyra ma már ismeretes, és kutatásokkal bebizonyítottan nem csekély mértékű.

Mégpedig pozitív értelemben!

A legtöbb tanulmányban arra a következtetésre jutottak a szerzők, hogy mindazok, akik komolyzenét hallgatnak fejlettebb agyi struktúrával rendelkeznek, ami nagyban hozzájárul a kreativitás növeléséhez.

Ám ez csak a jéghegy csúcsa, s valószínűleg nem ez az az érv, ami bárkit is a komolyzene irányába kalauzolna. Viszont akadnak még érdekességek a témában, s ráadásul a tapasztalásnál nincsen jobb magyarázat.

Úgyhogy akár ezen cikk olvasása mellett is jó ötlet klasszikusokra hangolódni. Mondjuk Mozartra, akiről a későbbiekben külön is említést teszünk.

A zene az egész életünket átöleli!
A zene az egész életünket átöleli!

Miért fontos a zene?

A kérdés jóval komplexebb annál, mint hogy egyetlen, bővített mondatban próbáljuk megválaszolni. Igazság szerint, hétköznapi értelemben mindenkinek mást jelent a zene.

Van, aki örömét leli a zeneművekben, megint más a bánatát éli ki a hangjegyek világában. Akad, aki inspirációnak használja a szárnyaló dallamokat: sportoláshoz, munkához vagy éppen főzéshez.

De meditatív állapot is könnyedén előcsalogatható egy-egy dallam segítségével. Szóval ahány hangfal annyi szokás. Ami viszont egységesen igaz, hogy a zene az érzelmekre hat.

S mint ilyen, komoly jelentőségű befolyásoló tényező pozitív és negatív érzeteket egyformán a felszínre hozhat. Többek között ezért sem mellékes, hogy milyen stílusú muzsika árad körülöttünk. Ahogy az sem mindegy, hogy milyen módon hallgatjuk a zenét: fülesen vagy hangszórókon keresztül.

A kutatók tapasztalatai alapján a zenekedvelőket agyi fejlettségük különbözteti meg egymástól.

Ez fajsúlyos kijelentés, pláne annak fényében, hogy a popkultúráért rajongók kevésbé örülhetnek ezen felfedezéseknek. De persze azt nem érdemes elfelejteni, hogy a zenei ízlés nem olyasmi, ami beszabályozható.

Valamint nem is olyan, amit kívülről jónak/rossznak minősíthető, hiszen számtalan hatás játszik szerepet a kialakulásában, mint például kultúra, egyéni és társadalmi tényezők.

Klasszikus zene helye a kultúránkban
Klasszikus zene helye a kultúránkban

Mi fán terem a Mozart hatás?

A világhírű zeneszerző életművéről eddig is tudtuk, hogy utánozhatatlan, s hogy nem mindennapi.

Nem mindennapi abban az értelemben, ahogyan készült, s nem hétköznapi, amilyen módon végül megszólal.

A művészek, akik interpretálják Mozart műveit azt mondják, hogy a főbb motívumok kiemelésével adható vissza igazán az az élmény, ami oly jellemző a zeneszerző munkásságára. Ám az egyéni asszociációk is lényegesek, hiszen ezek teszik élővé, aktuálissá, az amúgy minden korban fontos drámákat.

Kutatók konkrétan Mozart zenéjét is vizsgálták. Nos, az eredmények minden találgatást felülmúltak.

Az IQ tesztek egyes részei könnyebben megoldhatóvá válnak a kitöltők tapasztalatai, na meg a tudósok megfigyelései alapján, ha a háttérben Mozart zenéje szól. Az epilepsziában szenvedőkre is pozitív hatást gyakorol, sőt. A kómában fekvőket sem hagyja érintetlenül a Mozart effect.

Azért ez tényleg túlmutat azon, hogy a komolyzene megnyugtatja a lelket, emelkedett hangulatba hozza a szívet.

Míg tovább olvasunk, addig jöjjön egy kis Mozart! 🙂

A komolyzene hatása az agyra

Angol és olasz kutatók figyelmét felkeltették a demens betegek életében bekövetkező zenehallgatási szokásváltozások.

A téma érdekesnek, az eredmények pedig megdöbbentőnek bizonyultak. A tudósok ugyanis arra jöttek rá, hogy a demencia előrehaladtával az érintettek egyre inkább a pop zene felé fordultak.

Még azok is, akik régebben a komolyzene híveiként aposztrofálták önmagukat.

A háttérben a homloklebeny sérülése állhat, ami egyébként az összetettebb információk feldolgozásáért, értelmezéséért is felelős – többek között. S az kétségtelen tény, mindenféle kritizálási szándéktól mentesen, hogy a popkultúra könnyebben emészthető, mint a klasszikus művek többsége.

A zene hatása a személyiségfejlődésre

A zene, sőt a zenélés minden kultúra része. Közösséget, egységet, egységes hangot teremt. S olykor nemcsak az emberek között. Hiszen elég csak körbenézni (körbefülelni) a nagyvilágban.

Az állatok egy része nem akármilyen zenei tehetségről ad tanúbizonyságot.

Ki az, aki például elvitatná egy rigó vagy mondjuk egy fülemüle zenei érdemességét?

A zene, agyra gyakorolt hatása neurológiai vizsgálatokkal alátámasztott és dokumentált. De ez a téma megunhatatlan, kutatási szempontból is, így aztán újabb és újabb felfedezések látnak napvilágot.

Nemrég arra is fény derült például, hogy az agyi magvak aktivitása érzékelhetően fokozódik a klasszikus zene hatására.

S hogy ezek az agyi magvak miért olyan érdekesek?

Azért, mert a dopamin, azaz boldogsághormon termeléséért felelősek. Tehát a komolyzene hallgatása konkrétan örömöt okozhat, vérből kimutatható módon. Sőt.

Az amigdala aktivizálódását is bebizonyították, mely struktúra kifejezetten komplex, érzelmi reakciókért felelős.

A hasonló, szinkronicitást mutató agytevékenységek ráadásul összekötik a zenehallgatókat egymással, azaz közösséget hoznak létre.

Pontosan azon egyszerű oknál fogva, hogy az egy térben, azonos dallamot hallgatókban ugyanazon agyi folyamatok mennek végbe. Ezek a hatások pedig függetlenek a zenei ízléstől. Ami azt jelenti, hogy az egységesen bekövetkező neurológiai változásokat nem befolyásolják az egyéni tényezők.

Tovább is van, mondjuk is még. A kutatások arra is rámutattak, hogy a komolyzene hallgatás olyan agyi struktúrákat is megérint, melyek abszolút nincsenek összefüggésben semmilyen szinten a hangokkal.

Így például a mozgással, figyelemmel, memóriával, illetve az előrelátó gondolkodással kapcsolatos agyi központok is bekapcsolnak a klasszikusoknak hála.

A fenti eredmények magyarázatul szolgálhatnak arra, hogy miért érzünk közösséget vadidegen emberekkel akkor, ha egy tábortűz körül ülve, énekelünk, vagy egy koncertet, hangversenyt hallgatunk.

A komolyzene és a meditáció
A komolyzene és a meditáció

A zene anatómiailag és élettanilag is átalakíthatja az agyat?

Igen! A fent említett kutatások egyaránt ezt bizonyítják. A zenészek, illetve a zenével foglalkozók agyi strukturáltsága döbbenetes eltéréseket mutathat a “hétköznapi” zenehallgatók agyi felépítettségéhez képest.

De nem kell ahhoz zenésznek lennünk, hogy a saját bőrünkön, na meg persze agyunkban tapasztalhassuk meg a komolyzene pozitív hatásait.

A zene gyógyít.

Ez a kijelentés már csecsemő korban értelmet nyer, amikor az édesanya nyugtató, szeretettel teli éneke békét hoz a baba szívébe.

Az, azonban nem mindegy, hogy milyen módon jutnak el hozzánk a hőn szeretett dallamok. A manapság divatos fülhallgatók használata nem egyszer halláskárosodáshoz vezethet, mert túlzott hangerőre állítva roncsolódhat a hallókéreg.

Arról nem is beszélve, hogy a bedugott fülek az elszeparálódás, elszigetelődés vágyát képviselik. A figyelem ilyenkor meginog, s a külső tényezők megszűnnek létezni, ami közlekedési helyzetben akár életveszélyes szituációkat is eredményezhet.

A hangszórókból dübörgő, már-már torz hangfoszlányok szintén nem hatnak jótékonyan a hallgatókra. Sem azokra, akik szándékosan bömböltetik a zenét, sem azokra, akik csak elszenvedői a hangorkánnak.

A komolyzene áradó jelenlétét nem a hangerő teszi erőteljessé és hatásossá. Hanem a dallamokban megnyilvánuló dimenzió, ami időn, téren túl mutat.

Ami hat az agyra, fokozza a dopamin előállítását, ezáltal jó érzéseket kelt.

Ami hosszútávon az empátiás és az együtt érző készségeinket is fejleszti. S ami képes összhangot teremteni bennünk, s körülöttünk egyaránt.

Nagyon tetszik, megosztom!

Az énekvers könnyűsége egykoron – és ma…

Lászlóffy Zsolt újabb komolyzenei írással jelentkezik blogomon.

Egy nagyon érdekes, hiánypótló témát vezet fel, amelyben visszautazhatunk egy pillanatra Giovanni Pierluigi da Palestrina századába, ahol pillanatnyi képet kaphatunk az akkori egyházi zene kiváló komponistájának titkos szerzői életéről.


Bevallom, régóta foglalkoztat annak gondolata, hogy a 16. század egyik legkiválóbb egyházi komponistájának, a pápai szolgálatban álló Giovanni Pierluigi da Palestrinának miért kellett álnéven írnia gyönyörű madrigáljait?

A kérdés természetesen szónoki, de némiképp rávilágít a (mindenkori) hatalom természetrajzára, melynek legfőbb biztosítéka a feltétlen és azonnali engedelmesség és odaadás fenntartása.

A külsőségekben, legalábbis.

Mert senki sem hiheti, hogy a – hosszabb-rövidebb megszakításokkal – tizennyolc esztendeig tartó tridenti zsinat idején vizsgálódó és az azt követően megújult egyházi hatalom megőrzőinek nem volt tudomása arról, hogy a „Maestro di Musica della Basilica Vaticana” cím méltó birtokosa Gianetto álnéven a világi műfajokban is maradandót alkot.

Csakhogy a megverselt szerelmet megzenésítő, a szót hanggá átlényegítő zeneszerző világi művei is – egyházzenei alkotásaihoz hasonlóan –, a kiegyensúlyozott hangzásideál tekintetében, Isten dicsőségét hirdetik.

S hogy miből lehet erre következtetni?

Egyrészt az olykor védőbeszédnek is beillő, személyes hangú nyilatkozatokból, másrészt az alkotói stílus finom de tudatos változásaiból: zeneszerzőnk ugyanis több alkalommal is őszinte fogadalmat tesz, valamint – mai szóhasználattal élve – nyilvánosan önkritikát gyakorol, miközben zenei kifejezésmódja, éppen ellenkezőleg, egyre oldottabbá válik.

Az I. Motettáskönyv ajánlásában még csupán ezt olvashatjuk:

„Tehetségemet, legyen az bármilyen szerény is, a jövőben csakis tekintélyes és komoly, keresztény emberhez méltó dolgoknak fogom szentelni.”

Homolya, 1984, 54.

Később azonban, amikor a felerősödő ellenreformáció körülményei közepette már az álnéven publikálás is tarthatatlanná válik, a IV. Motettáskönyv tanúsága szerint – igencsak megalázó módon – a végletekig fokozódik a személyes hang, az immár vállalhatatlan (saját) múlttól való bűnbánó és önpellengérező elhatárolódás:

„Tömegével léteznek szerelmi költemények, amelyek keresztény ember hitéhez és nevéhez méltatlan módon íródtak; szerzőik olyan emberek, akiket vagy a vak szenvedély, vagy pedig fiatalságuk rontása sarkallt. A zenészeknek viszont, akik e költeményeket kívánták alkotásaikhoz felhasználni – bármily dicséretes tehetséggel ékeskedtek is – annál visszataszítóbbak romlott ízlésű művei a helyes és komoly gondolkozású emberek számára. Pirulok és szégyenkezem, ha arra gondolok, hogy egykor én is közülük való voltam. De mivel a múltat meg nem változtathatom, és nem tehetem meg nem történtté, ami megtörtént, hát jobb útra tértem.”

Uo.

Majd így folytatja:

„Régebben olyan szövegeken dolgoztam, amelyek a Mi Urunk, Jézus Krisztus, és az ő szűz Anyja, a szentséges Szűz Mária dicséretére íródtak; most viszont azokat választottam, amelyek Krisztusnak és az ő lelki jegyesének egymás iránti isteni szerelmét tartalmazzák: Salamon Énekek énekeit. Minek alkalmából is örvendezőbb hangvételt választottam, mint amilyet szoktam a többi egyházi énekhez, mivel – úgy éreztem – maga a téma kívánja meg így.”

Homolya, i. m., 55–56.

A 16. századvég egyházzenei perspektíváit tekintve mindenképpen több ez, mint egyszerű túlélési stratégia a Rómát Béccsel felcserélni a világért sem óhajtó zeneszerző részéről: a „költői szerelem” helyett az „isteni szerelmet” dalba foglaló zeneköltő megtalálja az egyedüli kiutat.

Amely lehetővé teszi, hogy énekének „örvendezőbb hangvételétől” ne kelljen megválnia.

Még annak árán sem, hogy az egyházi hatalom hozzájárulását nélkülöző, „tisztátalan” forrásból származó kétes költői szövegeinek kénytelen örökre búcsút mondani.

(Epilógus)

Nem állíthatom, hogy a reneszánsz géniuszéhoz fogható intenzitással éltem meg a szövegválasztás dilemmáját, midőn régi családi barátunk, László Bakk Anikó kolozsvári zenetanár egy 16. századi ismeretlen magyar költő (vagy költőnő – ki tudja?!) tollából származó, a Gömöry-kódexben olvasható „igen szép egyéni imára” hívta fel a figyelmem – az 1516 körül keletkezett, tehát lényegében Palestrinával egykorú szöveg a Teljességet zenei eszközökkel (is) megragadható, nyolcszólamú kórusmű megírására sarkallt:

„Atya Istennek hatalma,
Erősíts meg engemet.
Fiúnak bölcsessége,
Taníts engemet.
Szent Léleknek szerelme,
Világosíts engemet.
És adjad énnekem
Magadat ismernem,
Mint tudod és akarod.

És te uram Jézus Krisztus,
Mindenkoron felettem légy,
Hogy engemet megáldj.
Énnálam légy,
Hogy engemet őrizz.
Alattam légy,
Hogy engemet elvígy.
Utánam légy,
Hogy engemet oltalmazj.
Ki tökéletes szent háromságba
Élsz és országolsz
örökűl örökké.”

Vö.: N. N., 1516, 147–148.

Soli Deo Gloria. Egyedül Istené a Dicsőség!

Lászlóffy Zsolt

Bibliográfia:

Homolya István (1984). Palestrina. Lassus. Gondolat: Budapest.

N. N. (1516). Ima. In Gömöry-kódex (facsimile).

Nagyon tetszik, megosztom!

Mesterem – Terényi Ede zeneszerző

A mai Ede napra időzített nagyszerű zenetörténeti, tudományos írással óhajtunk emléket állítani dr. TERÉNYI EDE kolozsvári zeneszerző, zenetudós professzornak (1953. március12. –  2020. november 26.), aki a komolyzene terén maradandót alkotott.

Sok értékes eseménnyel kötődött Nagyvárad vérkeringéséhez. Több alkotása csendült fel rendszeresen.

A zenetudós, helytörténész édesapám (Thurzó Sándor) sikeresen szervezett több évtizeden keresztül komolyzenei szerzői esteket , melyeknek minden alkalommal nagy közönsége és szakmai sikere volt.

Az egyik ilyen alkalommal Terényi professzor úr is meghívott vendég volt. Ebből az alkalomból, hálából nekem komponált és ajánlott kompozíciójával kedveskedett: ADAGIO per Viola sola címmel. A komolyzenei darabot ezen az esten szólaltattam meg először ősbemutatóként. 

Az összefoglalót dr. Lászlóffy Zsolt  egyetemi előadó tanár, zeneszerző, zongoraművész, karnagy írta, emlékezve erdélyi komolyzenei életünk kiválóságára.


Nemrég volt a születésnapja: Terényi Ede (1935.03.12.–2020.11.26.) zeneszerző, zenetudós, zongora- és vizuális művész, egyetemi tanár idén lenne nyolcvanhat éves.

Terényi Ede, forrás: wikipedia
Terényi Ede, forrás: wikipedia

Marosvásárhelyről indult – zeneszerzővé válásának helyszíne Kolozsvár, ahol Kodály Zoltán tanítványának, Jodál Gábornak volt a növendéke a zeneművészeti főiskolán.

Terényi Ede zeneszerző életútját végigkísérik a zongoraművek: az alig tizenkilenc évesen komponált Zongoraszvittől a mintegy harminchárom esztendőnyi alkotóenergiát, zeneszerzői kutatómunkát és tanári tapasztalatot összegző Zongorajáték – játék a zongorával (Új mikrokozmosz) című nagyszabású sorozatig.

Továbbá, két zongoraversenye, zongorás kamarazenéje (hegedű–zongora, brácsa–zongora, cselló–zongora, ütőhangszer–zongora, fuvola–zongora, két zongora és egyéb hangszer-összeállítások), valamint zongorakíséretes dalciklusai, kantátái, kórusművei, monooperái bizonyítják a hangszer jelentőségét a teljes œuvre vonatkozásában.

A zongoradarabok kitüntetett helye az életműben egyáltalán nem meglepő, tudniillik Terényi Ede – zenei tanulmányai kezdetén – a főiskolai szintű képzést nyújtó marosvásárhelyi Zenekonzervatórium zongoraszakára is beiratkozott, ahol tanára az Alfred Cortot-növendék Chilf Miklós volt: itt 1952-ben, tizenhét évesen kapta kézhez a II. akadémiai zongoraosztály elvégzéséről szóló bizonyítványát – csaknem egyidejűleg a matematikai gimnáziumi érettségi diplomájával.

„Tizennégy évesen fertőzéses tüdőgyulladást kaptam, valahogyan átvészeltem, de egész életemre kihatott: fékezte indulatosságomat, csitította hevességemet” – olvashatjuk egyik visszaemlékezésében.

(Terényi, 2004)

Ma már csak találgatni lehet, hogy a három évvel korábban átvészelt betegség milyen mértékben játszhatott szerepet abban a döntésében, hogy „a kor divatja szerint” eredetileg orvosnak készülő, egyszersmind zongoraművészi ambíciókat is dédelgető fiatalember végül Kolozsvárra utazik, és a zeneszerzés szakra kéri felvételét.

A Trózner József zeneszerzés-, összhangzattan- és ellenpontóráin korábban abszolvált marosvásárhelyi inasévek után Terényi Ede immár tudatosan választ zeneszerzői élethivatást: új környezetében, a kolozsvári zeneművészeti főiskolán megkezdett útja során legfőbb mentora a Kodály Zoltán-tanítvány Jodál Gábor lesz, és nemsokára befejezi első felvállalt művét.

„Az 1953-as női kari kompozícióm, a Ha folyóvíz vónék kapta a legtöbb kritikát, pedig legigazibb énem hordozója –– mint opus 1 –, mindent felfedett lelkemből, szellememből” – vallja később a zeneszerző.

(Terényi, 2004)

A Marosvásárhelyről a „kincses városba” érkező, és Jodálnál 1958-ban diplomázó Terényi Ede érzelmi többlettel, őszinte elragadtatással gondol vissza főiskolás éveire, több mint két évtized távlatából:

„1952-ben vettek fel a Kolozsvári Zeneművészeti Főiskola zeneszerzői szakára, és Kolozsvár szárnyakat adott. Egyszeriben kitárult előttem a zene addig éppen csak megsejtett, csodálatos, végtelen gazdagsága. Fantáziám ezernyi új hatástól termékenyült meg. Bartók és Kodály, Sztravinszkij és a modern zene annyi más kiválóságának műveivel itt találkoztam először. Nagy István óráján hallottam Bartók Leánynéző című kórusát. Felejthetetlen élmény volt.”

(H. Szabó, 1978, 111–112.)

Jóllehet a Bartók halálát követő évtizedek folyamán többeknek is megadatott, álljon itt a Kodállyal való „találkozás” kivételes ajándékának precíz, lélektani hitelességű részletezése a fiatal főiskolai tanár és pályakezdő zeneszerző Terényi Ede érzelmi kettősséget tükröző beszámolójából, amely a Bartók-eszmény versus Kodály-valóság vonatkozásában is megvilágító erejű visszaemlékezés:

„1966 januárjában látogattam meg az akkor már beteg nyolcvanöt éves zeneszerzőt. A tiszteletére írt két csángó népdalfeldolgozás mellé sebtében összeválogattam néhányat legjobb műveim közül. Illetlennek találtam volna Bartók-hatásokat tükröző műveimmel Kodály Zoltánhoz elmenni. Illetve mentem volna is meg nem is, nagyon határozatlan voltam.

Megkönnyebbültem, amikor telefonérdeklődésemre azt válaszolták, betegsége miatt nem fogadhat. És nyomban el is keseredtem. Miként adjam át a tiszteletére írt műveimet. Elhatároztam, elviszem a lakására, juttassák el a tanár úrhoz.

Azzal fogadtak: elbírálásra hoztam-e művemet?

Megértettem, az olyan látogató, mint én is, Kodály elé kerülhet. Az ajándékpartitúrát is átadtam. Néhány nap múlva telefonon, majd személyesen érdeklődtem utána.

Azt válaszolták, kottáim a zongorán vannak. A tanár úr foglalkozik velük. Sőt találkozásunk időpontját is közölték. De mert nagyon féltem, szándékosan elkéstem a látogatásról. Mire megérkeztem, Kodály már nem volt odahaza. De várt az ajándéka. Három kórusmű legújabb szerzeményei közül, és kis fehér névjegykártyán a bírálat.

Kodály bíráló megjegyzéseiről sokat hallottam, s egy pillanatig sem volt kétséges, hogy műveimről sem fog elnézően nyilatkozni.

És még valami. Bíráló megjegyzéseinek elolvastáig Kodályról mindössze két képem volt. Egyik az ismert zeneszerzőé, aki helyett én Bartókot választottam eszményképül, és a másik – a pedagógusé.

Mikor a műveimről alkotott véleményének hallatlanul tömör, pár szavas közlését elolvastam, megértettem emberi és zeneszerzői nagyságát. Három megjegyzése volt, amely nemcsak további munkámban segített, de hozzájárult, hogy őt magát is végre univerzális nagyságában felragyogni lássam.

Megjegyzései: »kevesebb ismétlést«, ezzel műveim legsebezhetőbb pontjára tapintott. »Többet foglalkozni kontrapunkttal, mint Webernnel. Jeppesen.« A megjegyzésben benne van egy élet tapasztalata és jövőbe mutató szándéka.

Palestrina zenéjének egyszerűségét, hangzásegyensúlyát, fegyelmezettségét ajánlta figyelmembe. (Knud Jeppesen Palestrina-stílusú ellenponttan-könyvéről van szó.)

»Akkor talán« – írta befejezésül, és nem mondhatott volna ennél többet. Objektív volt, de objektivitásából melegség áradt, biztatni akart, mert méltónak talált rá, mint aki tudatában van annak is, hogy a modern zene útvesztőiben nehéz egyéni stílust kialakítani. Az igazi meglepetés csak ezután következett.

Hetek múlva vettem észre, hogy Kodály milyen lelkiismeretesen tanulmányozta műveimet. Ő, a beteg, az idős zeneszerző nem sajnált jó néhány órát pazarolni egy számára ismeretlen – hozzá képest gyerek – fiatalember műveire.

Egyik kéziratomból hiányzott egy feloldójel. Ő észrevette!

Magától értetődő természetességgel kiírta a kottalap szélére, kérdőjel kíséretében.

Megkereste zongoraszonátám legrejtettebb szerkesztési megoldásait is és kijegyezte: bizonyára a Webernnel kapcsolatos megjegyzése igazolásául. Kodálynál tett látogatásommal lezárultak zeneszerzői pályám iskolaévei.”

(H. Szabó, i. m., 112–114.)

Valóban, a most megidézett „pillanatfelvétel” (instagram?) a schuberti kort átlépni készülő zeneszerző életében, időben már sokkalta távolabb áll az 1958-ban keletkezett – még a bartóki modellskálák és az ismételgetett kisterc bűvöletében fogant, jórészt kétszólamú imitációs technikát alkalmazó – Un poco alla Bartók című zongoradarab világától (1. kotta), mint a pár évvel később, 1969-ben komponált – és a neves Bartók-kutatónak, Denijs Dille-nek dedikált – „Bartók-hommage”, a Sonata aforistica, amely a polimodális kromatika és a tizenkétfokúság közötti átjárhatóságot a bartóki tengelyrendszer és az alfa-típusú harmóniák univerzumában valósítja meg (2–3. kotta):

Terényi Ede: Un poco alla Bartók – részlet
1. kotta. Terényi Ede: Un poco alla Bartók – részlet
Terényi Ede: Sonata aforistica, I. tétel – részlet
2. kotta. Terényi Ede: Sonata aforistica, I. tétel – részlet
Terényi Ede: Sonata aforistica, II. tétel – két részlet
3. kotta. Terényi Ede: Sonata aforistica, II. tétel – két részlet

a) 12-hangú sor, „kopulázva”; b) a sor transzpozíciója a 11. hangról (kisszekunddal feljebb)

A szerző műhelyében a hatvanas évek folyamán bekövetkezett váltásra a Terényi-kutató Györfi Laura Ditta is rámutat, amikor a tanulóévekben született Zongoraszvit és az Un poco alla Bartók (eredeti címén Játék hat hanggal) zongoraciklusokat szembeállítja a később op. 1a jelzéssel ellátott Sonata aforistica-val; utóbbi kapcsán írja:

„Igaz, az első tétel barbaro hangvétele és a felbukkanó népzenei áthallások még Bartókra emlékeztetnek, de a viszonylag szigorú tizenkétfokú szerkesztésmód és az aforisztikus méretek már a weberni iskola hatására vallanak.”

(Györfi, 2009, 14.)

Terényi Ede Rhythms című zongoradarabja tizenöt évvel ezelőtt, a szerzői összkiadás 2006-ban napvilágot látott Piano music kötetében jelent meg először nyomtatásban, amely – megfelelő lektorálás hiányában – messze nem hibátlan.

„Meg kell említenem, hogy a kötetbe sajnálatos módon sok nyomdahiba került” – háborog a Terényi-kutató.

(Győrfi, 2009, 5.)

Lehet, hogy a szerzőt is zavarhatta mindez: kétségkívül tény, hogy a Rhytmhs alig két évvel később ismét megjelent a Buzás Pál által közreadott, erdélyi magyar zeneszerzők zongoraműveit átfogó antológiában. (Terényi, 2008)

A Remus Manoleanu zongoraművész felkérésére komponált művet a jeles hangszervirtuóz – külföldi koncertkörútja előtt – amolyan ráadásdarabként kérte a zeneszerzőtől, aki a felkérést haladéktalanul teljesítette.

A jazz- és neobarokk-jegyeket felvonultató, az ütőhangszerek szerepét felismerő, valamint az úgynevezett neomuzikális korszak fordulóján keletkezett zongoradarab – formáját tekintve – leginkább a rondóra emlékeztet, ugyanakkor a boogie-woogie hangulatát sugalló rondótéma minden megjelenésekor más: többnyire megtalálható benne a kisterc-motívum, elsődleges jellemvonása azonban az osztinátószerű ritmika; egyidejűleg szembetűnik a lejegyzés grafikus volta a nyilakkal ellátott ismétlőjelek gyakori megjelenése folytán.

Azonban a rondóelv inkább csak orientatív vezérfonal: éppen e sajátos, szabad formai építkezésnek köszönhetően alakulnak ki az önálló életet élő darabrészek: az „autonóm” szeletek mindegyike újabb formaszeletet hoz létre.

Ha tehát meg szeretnénk határozni a rondótéma belépéseinek pillanatait, akkor leginkább az epizódokra kell figyelnünk, amelyek minden esetben a rondótéma ritmikusságával szembenálló tematikus dallamosságot emelik ki.

A rondótéma minden visszatérés során veszít a meggyőző erejéből, ezzel szemben az epizódok jelenléte egyre csak fokozódik: atomfúziós jelenséghez hasonlítható az a folyamat, ahogyan az epizódok állandóan belemennek a rondótéma hangnemeibe, amíg szét nem rombolják azt.

A mű alapvetően tonális, tengelye: G – B – C#(Db) – E; ehhez a tengelyhez képest a gyakran előforduló D – F – G# – H a domináns tengely. A darab folyamán megfigyelhető a központi hang áthelyezése G-ről a kisterccel mélyebben található e-re.

A szimultán tonalitás, más szóval politonalitás sokszor összefügg a réteges akkordok meglétével (amely legtöbbször feltételezi amazt).

A műben mindvégig kimutatható szukcesszív polimetria azt jelenti, hogy a különböző ritmikai síkok nem egyidejűleg jelentkeznek – mint Stravinskynál –, hanem egymásután: nem kiírt metrumváltás keretében.

Végül szóljon a Mester:

„Minden emberben többarcú ÉN él. Ezek sorra felbukkannak. Kisebb-nagyobb nyomot hagynak maguk után, majd eltűnnek életünk során. Zenész vagyok, így ezt a jelenséget polifón énnek nevezem. E sokféle énünk sokféle sorsot is éltet meg velünk: a sorsunk is polifón.”

(Terényi, 2004).

A Rhythms kottaképét elemezve, vagy akár a hegedűre és zongorára komponált Terényi-művek: a Szonatina, de leginkább a Szonáta 1983-as, Csaba Péter hegedűművésszel készült Electrecord-lemezfelvételét hallgatva, bárki kételkedő megbizonyosodhat afelől, hogy Terényi Ede zongoraművész énje mindvégig hitelt érdemlően tovább élt…

Nem akármilyen folyóvízként: búvópatakként – a zeneszerző, a zenetudós, a zenetanár és valahány énje társaságában – polifón sorsának rész-egészeként.

Lászlóffy Zsolt


Bibliográfia:

Györfi L. D. (2009). Zongorajáték – játék a zongorával. Terényi Ede Piano playing című sorozata [Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, DLA doktori értekezés]

Terényi E. (1970). Az „én” Bartók-arcképem. In H. Szabó Gy. (szerk.), Zene marad a zene? (99–110.). Bukarest: Kriterion.

Terényi E. (1974). Martot mosogatnék, füvet újítanék. In H. Szabó Gy. (szerk.), Zene marad a zene? (111–114.). Bukarest: Kriterion.

Terényi E. (1983). Szonatina hegedűre és zongorára. Bukarest: Electrecord.

Terényi E. (1983). Szonáta hegedűre és zongorára. Bukarest: Electrecord.

Terényi E. (2004). „Hetven” sor(s) hetven évről. In Hetvenhat jeles hetvenes. Napút, 6(10).

Terényi E. (2004). Un poco alla Bartók. Játék hat hanggal (1958). In Buzás P. (szerk.), Szórakaténusz. Zongoradarabok erdélyi magyar zeneszerzőktől (8–15.). Kolozsvár: Arpeggione.

Terényi E. (2006). Sonata aforistica. Hommage à Béla Bartók (1969). In Buzás P. (szerk.), Szórakaténusz II. Zongoradarabok erdélyi magyar zeneszerzőktől (32–39.) Kolozsvár: Arpeggione.

Terényi E. (2006). Piano Music. Kolozsvár: Grafycolor.

Terényi E. (2008). Rhythms. In Buzás P. (szerk.), Szórakaténusz III. Zongoradarabok erdélyi magyar zeneszerzőktől (36–47). Kolozsvár: Arpeggione.

Nagyon tetszik, megosztom!

Női zeneszerzők az ókortól napjainkig – Brugós Anikó

Bizony, hölgyeim Önök is kellőképpen kivették részüket a komolyzene történelmének gazdagításában.

Nagyváradon több mint egy évtizede – 2020-ban volt a 12. – ünnepeljük rendszeresen a női zeneszerzőket pontban március 8-án egy fesztivál keretében. Klasszikus és kortárs zeneszerző hölgyek kezei alól kikerülő műveket mutatunk be nagy sikerrel.

Vendégszerzőnk dr. Brugós Anikó zenepedagógus, aki több ízben is tartott előadást a női zeneszerzők fesztiválján. Ezt a rendkívül alapos munkát tesszük közkinccsé a továbbiakban.

Thurzó Sándor József


„ …mindezt a hatalmas hangzavart egy nő csinálta” címmel zeneszerzőnőket bemutató rendhagyó kiállítást rendeztek 2011. márciusában az Országos Idegen nyelvű Könyvtár zeneműtárának munkatársai.

A kiállítás ötletéül a zongoraművész-karmester Diana Ambache (Nagy-Britannia) ebben a komolyzenei témában folytatott több évtizedes kutató munkája szolgált.

Víz Máris és Engel Judit célja a kiállítással az volt, hogy ráirányítsa a figyelmet sok jelentős női zeneszerzőre – az ókortól napjainkig -, reflektorfénybe állítva néhány kiválóan tehetséges és érdekes személyiséget.

Nagyobb részt ennek a kiállításnak az anyagát használtam fel ezen ismertetőmhöz.


Szapphó, latinosan Sappho
forrás: origo.hu

Az első zeneszerzőnő kiről feljegyzések történtek az arisztokrata családból származó Szapphó (latinosan Sappho; i. e. 6. század eleje), ÓKORI görög költőnő, aki Leszbosz szigetén írt és alkotott.

A szenvedély költőnője, lírai verselése sodró lendületű, sokat írt a vágy lélekrengető erejéről.

Zenével, költészettel és tánccal is foglalkozott. Költeményeit később kilenc könyvben adták ki. Sok szerelmi dalt írt.

A hagyomány szerint egy ifjú iránt érzett szerelme miatt levetette magát Leszbosz szigetének egyik hegyéről. Az ifjú 20 évvel volt nála fiatalabb, és nem viszonozta érzéseit.


Szent Kassia
forrás: oik.hu

Szent Kassia (810-865), görög költőnő, zeneszerző, bizánci apácafőnöknő, himnusz-szerző.

Ő volt az első KÖZÉPKORI zeneszerzők egyike, akinek partitúrái fennmaradtak, valamint modern tudósok és zenészek által értelmezhetőek.

Megközelítőleg 50 himnusza maradt fenn, amiből 23 szerepel az ortodox egyház liturgikus könyveiben.

Ezek a bizánci liturgiában a mai napig használatosak. Leghíresebb műve a „Hymn of Kassiani”, amelyet nagyszerdán énekelnek. Számos nem liturgikus költeménye is létezik, epigrammák és aforizmák; ezeket „gnóm verseknek” említik.


Hildegard von Bingen
forrás: wrti.org

Hildegard von Bingen (1098-1179), német misztikus, apátnő. Munkáit latin nyelven írta. Nemesi család sarjaként 8 éves korától bencés kolostorban nevelkedett, amelynek később apátnője lett.

A legkorábbi misztikusok egyike, már gyermekkorától vallásos látomásai voltak. Költeményeit, himnuszait, liturgikus énekeit szabálytalan szekvenciákban, félig prózában írta.


Beatritz de Dia
forrás: wikidata.org

Beatritz de Dia (1140?-1175?), grófnő, provanszál trubadúrnő. A trubadúrköltészetet nemcsak férfiak művelték: huszonegy női trubadúrról léteznek feljegyzések, név szerint.

Az első, Beatritz de Dia volt (több helyen Comtessa de Dia néven említik), aki a lovagokhoz hasonlóan a viszonzatlan szerelemről verselt, amelyet gyakran fuvolával kísért.

Ránk maradt ismert műve A chantar m’er de so qu’eu no volria kezdetű dal, mely több feldolgozásban és előadásban is meghallgatható a világhálón.


Francesca Caccini
forrás: amodernreveal.com

Francesca Caccini (1587-1640), olasz előadóművész, zeneszerző, költő, zenetanár. Apja, Giulio Caccini volt az első tanára. Először, mint énekes lépett a közönség elé 1600-ban. 


1627-ig a Mediciek szolgálatában volt. Testvéreivel együtt a Concerto Caccini együttes tagja, majd később megalapította saját együttesét, a Concerto delle donne-t.

Első színpadi művét (La stiava) 1607-ben mutatták be. Legjelentősebb műve a La liberazione di Ruggiero dall’isola d’Alcina, 1625-ben jelent meg nyomtatásban. Valószínűleg ez az első, női zeneszerző által írt opera.

Eredeti zeneszerző volt, képes volt kilépni apja árnyékából, kialakította saját, önálló stílusát és kora legünnepeltebb zeneszerzőnője lett.

Mestere volt a harmóniai építkezésnek, mellyel a drámaiságot fejezte ki. Zenéjében a harmónia több mint ellenpont.

Rendkívüli figyelmet szentelt a szótagok, szavak ritmikájának, különösen a díszítéseken belül. Feltételezhetően legalább 16 színpadi művet komponált.


Barbara Strozzi
forrás: blogs.loc.gov

Barbara Strozzi (1619–1677), olasz énekesnő, zeneszerzőnő. A költő, Giulio Strozzi örökbefogadott lánya, de valószínűleg Giulio saját lánya volt. Barbara Velencében, szerencsés korban, szerencsés helyre született, a jólét, béke, tudományos érdekességek és zenei újítások városába.

Barbara a kor legnagyobb irodalmi és zenei személyiségei által gyakran látogatott házban nőtt föl. Francesco Cavallinál tanult: ő volt a Szent Márk Székesegyház zeneigazgatója.

Ez első megjelent művének ajánlásából ismert (Vittoria della Rovere-nek dedikálta), ahol megemlíti Cavallit, mint nevelőjét és tanárját. 1644-ben nyolc dalgyűjteményt adott ki, még életében több műve jelent meg nyomtatásban, mint leghíresebb zeneszerző kortársainak, egyházi támogatás, vagy nemesi ház pártfogása nélkül!

Néha neki tulajdonítják a kantáta, mint új zenei műfaj keletkezését is. Rendkívüli asszony volt, tehetséggel, szépséggel, értelemmel és üzleti érzékkel megáldott, aki életében 125 vokális darabot publikált.

A dalok, madrigálok, kantáták, arietták Cavalli hatását mutatják, és apja, Giulio Strozzi szövegeire íródtak. Később sok szerzeményének szövegét ő maga írta.


Élisabeth Jacquet de La Guerre
forrás: wikipedia.org

Élisabeth Jacquet de La Guerre (1665–1729), francia csembalóművész, zeneszerzőnő. Egyike volt azon kevés nőknek, akiket a BAROKK kor zeneszerzőként elismert.

Híres csembalókészítő lányaként korán kezdett a hangszeren játszani. Már 5 éves korában bemutatkozott XIV. Lajos udvarában. 15 éves korától a király udvari zenészként alkalmazta és anyagilag támogatta élete végéig.

Csembalóműveket, triószonátákat, vokális műveket és operát is írt, amely az első női szerző által komponált opera volt Franciaországban. 1715-ben jelent meg utolsó publikációja, Cantates françoises (c. 1715), amely világi kantáták gyűjteménye.


Koháry Mária Antónia Gabriella
forrás: oik.hu

Koháry Mária Antónia Gabriella (1797-1862), az első MAGYAR zeneszerzőnő. Koháry Mária Antónia grófnő (1815-től hercegnő) Koháry Ferenc József és Maria Antonia von Waldstein zu Wartenberg leányaként született.

Apja révén a bécsi udvari körök dédelgetett kedvence volt. Férje Coburg Ferdinánd György Ágost herceg (1785–1851) volt, aki a napóleoni háborúk harcaiban többször is jelesen kitüntette magát.

Házasságukból származik a portugál, bolgár és belga uralkodócsalád is. Koháry Mária számít az első magyar zeneszerzőnőnek. Ránk maradt zongoraszonátáját Bécsben őrzik.


Louise Farrenc
forrás: wikipedia.org

Louise Farrenc (1804–1875), francia zeneszerző, zongoraművész és tanár. Mivel ígéretes zongoraművészi tehetségnek tűnt, mint zeneszerző, szülei Anton Reicha-hoz küldték zeneszerzést tanulni.

Nem teljesen tisztázott, hogyan kerülhetett Reicha osztályába, mert abban az időben ez a lehetőség csak férfi növendékek számára volt elérhető. Az 1820-as és 30-as években kizárólag zongoradarabokat írt, néhány ezek közül Robert Schumann dicséretét is elnyerte.

1842-ben kinevezték a párizsi Conservatoire zongora tanszékének professzorává, ez Európa legrangosabb állásai közé tartozott, melyet ő 30 éven keresztül töltött be.

Ennek ellenére Farrenc tiszteletdíja eleinte kevesebb volt, mint férfi kollégáié. Csak később kapott pozíciójához méltó fizetést és elismerést. 1861-től férjével, Aristid Farrenc-kel elkezdtek Le Trésor des Pianistes című, 23 kötetes antológián dolgozni, amely 1500-1850 között megjelent billentyűs hangszerre írt műveket tartalmazott.

A darabokat életrajzi, történelmi és zenetudományi adatokkal egészítették ki. Mendelssohn, Schumann, Chopin és Liszt kortársaként alakította ki saját KLASSZIKUS-ROMANTIKUS stílusát, amelyben nem csak Haydn, Mozart és Beethoven zenéjének mély ismerete és szeretete, hanem régi zenei kutatásai is tükröződtek.

Összekötötte a klasszikus hagyományokat a romantikus hangszereléssel. Clara Schumann-nal és Fanny Mendelssohnnal ellentétben elismerték, mint zeneszerzőt, halála után mégis szinte elfeledték. Zongoradarabokon kívül kamarazenét, vokális és zenekari műveket is komponált.


Fanny Mendelssohn
forrás: wikipedia.org

Fanny Mendelssohn (Fanny Hensel) (1805-1847), német zongoraművész, zeneszerző, Felix Mendelssohn-Bartholdy húga, Hamburgban született.

Gyermekkorában ugyanolyan kiváló zenei képzésben részesülhetett, mint Felix. Később azonban édesapja Felixet támogatta zenei ambícióiban, Fanny zeneszerzői próbálkozásait – bár rendkívül tehetséges volt ő is – inkább csak megtűrte, semmint segítette.

A testvérek házi koncertjeiken elkápráztatták a közönséget zongorajátékukkal. Édesapja ezt írta Fannynak 1820-ban: „Talán Felix számára a zene hivatássá válik, míg Te csak büszkélkedhetsz vele, és sosem fog létfenntartásod alapjává válni.”

Nagyrészt ennek a szülői hozzáállásnak a következménye lehetett, hogy hosszú éveken át Fanny viaskodott önmagával: kiléphet-e nő létére a nyilvánosság elé, vagy szerényen meg kell húzódnia öccse árnyékában? Szerzeményeit eleinte csak házi koncerteken mutathatta be.

Néhány dalát Felix neve alatt tette közzé. Utolsó éveiben kezdett – férje, Wilhelm Hensel festőművész bátorítására – saját nevén publikálni. Legjelentősebb műve az év 12 hónapját zeneileg bemutató Das Jahr című zongoraciklus (1841).


Clara Schumann
forrás: leipzig.travel

Clara Schumann (1819-1896), német zongoraművész, zeneszerző. Clara egy híres zongoratanár, Friedrich Wieck lányaként született Lipcsében.

Apja tanította zongorázni, tehetsége hamar megmutatkozott. 1827-ben találkozott először Robert Schumannal. Clara 8, Robert pedig 19 éves volt. Saját szerzeménnyel először 1829-ben állt elő, négy polonézt komponált zongorára. 1834 és 1836 között írt zongoraciklusáról Liszt Ferenc is elismerően nyilatkozott.

Robert Schumannba tizenhat éves korában szeretett bele. Az akkor már híres zeneszerző két évvel később fejezte ki szándékait Clara apja előtt, aki ellenezte az esküvőt és lányát eltiltotta kérőjétől. A szerelemesek azonban nem adták fel: a barátokon keresztül tartották a kapcsolatot és Clara mindig zenei üzeneteket küldött a koncertjein Robertnek. Végül 1840-ben összeházasodtak.

Clara volt az egyetlen előadó, aki teljes mértékben meg tudott felelni Schumann igényeinek és úgy tudta előadni műveit, ahogy azt ő elképzelte. Clara eközben egymás után írta zeneműveit, de zeneszerzőként nem igazán tudott érvényesülni.

Férje halála után Johannes Brahms jó barátja lett, akit tanácsaival segített a komponálásban. 1881-től elkezdte rendezni és kiadni férje műveit. Élete utolsó éveiben hallási problémái voltak. Elsősorban zongora- és kamarazene-darabokat, Bach nyomán prelúdium és fúgákat komponált. Fennmaradt egy 14 éves korában írt zongoraversenye is.

Robert Schumannal igen szoros alkotói kapcsolatot alakított ki, kölcsönösen átvettek egymástól témákat is, titkos zenei idézeteket használtak. Chopin és Mendelssohn hatásaként a hagyományos formákat elég szabadon kezelte. Később Beethoven és Mozart zongoraversenyeihez írt kadenciákat.


Kelemen Lajosné Zathureczky Berta
forrás: 3szek.ro

Kelemen Lajosné Zathureczky Berta (1855-1924), ERDÉLYI zeneszerzőnő, író, költő. Történelmi regényei, dalkompozíciói, operettjei ma is értéket képviselnek.

A Sepsiszentgyörgyi Magyar Dalárda egyik alapítója. Műsoros rendezvényeinek bevételé­ből segítette a Székely Nemzeti Múzeum épületének befejezését és a városban ma is működő toronyóra szerkezetének beszerelését.

Népszerű, megzenésített költeményei tizenkét füzetben jelentek meg. Ő szerezte a Magyar ábránd című zongoradarabot.


Ethel Smyth
forrás: wisemusicclassical.com

Ethel Smyth (1858-1944), angol zeneszerző, karmester. Brit tábornok leányaként született Ethel, az egyik legkülönösebb zeneszerző volt.

A kor női egyenjogúsítási mozgalmainak lelkes vezéralakja, tüntetések harcos vezetője, akit nem egyszer rendőrök állítottak elő.

S közben ez a társadalmi konvenciókra fittyet hányó hölgy nagyon szép, de teljesen hagyománytisztelő, „viktoriánus” KÉSŐROMANTIKUS zeneműveket alkotott.

Miséjének nagy sikerű második előadása után a pályáját zenekritikusként kezdő George Bernard Shaw így köszönti: „Az Ön zenéje gyógyított ki mindörökre abból a téveszméből, hogy asszonyok nem tudják elvégezni a férfiak munkáját a művészetekben…”, s befejezésül hozzáteszi: „Az Ön zenéje férfiasabb, mint Händelé”.


Kodály Zoltánné Sándor Emma
forrás: videotanar.blog.hu

Kodály Zoltánné Sándor Emma (1863-1958), zeneszerző, műfordító. Zongorázni és énekelni tanult, kapcsolatban volt az akkori Budapest zenei életének legfontosabb személyiségeivel. Zeneszerzést tanult 1903-tól Bartók Bélánál, majd 1905–06-ban Kodály Zoltánnál.

Szerzeményeivel Londonban és Párizsban is nyert pályázatot. Feleségül ment Gruber Henrikhez, majd 1910. augusztus 3-án Kodály Zoltánnal kötött házasságot.
Népdalokat gyűjtött maga is, ő dolgozta fel a Magyar népzene 34. és 35. számait. Egyes témáit Bartók, Dohnányi és Kodály is feldolgozta. Számos ballada, népdal szövegét fordította le német nyelvre. Művei főként zongoraművek (Berceuse, Scherzo, Változatok).


Amy Beach
forrás: concordmonitor.com

Amy Beach (1867-1944), amerikai zeneszerző, zongoraművész. Ő volt az első igazán sikeres és még életében ünnepelt amerikai női zeneszerző.

Már 4 éves korában egyszerű keringőket komponált. Hét évesen adott először koncertet közönség előtt. Magától tanult zeneszerzést, nagy mestereket tanulmányozva, és mint kiváló zongorista, koncertjeit lelkesen fogadta Boston közönsége.

Tizennyolc évesen férjhez ment. Férje korlátozta koncert fellépéseit, de ugyanakkor bátorította őt a komponálásban.

Részben neki köszönhető, hogy több mint 300 művet hagyott hátra, többek között a Gaelic szimfóniát,egy zongoraversenyt, egy  nagyszabású misét, számos dalt és kórusműveket. Ecstasycímű dala olyan sikeres volt, hogy jogdíjából nyaralót vásárolt.

Számos elismerésben részesült, és kétszer kapott meghívást a Fehér Házba. Ő az egyetlen női zeneszerző, akinek a neve egy gránit emlékművön szerepel Bostonban, olyan zeneszerzők társaságában, mint J. S. Bach, G. F. Händel, F. Chopin, C. Debussy, E. MacDowell.


Alma Mahler-Werfel
forrás: wikipedia.org

Alma Mahler-Werfel (1879-1964), osztrák író, zeneszerző. Gyermekkorától kezdve játszott zongorán és 9 éves volt, mikor komponálni kezdett. 1895-ben Josef Labor tanította zeneszerzésre, majd találkozott Alexander von Zemlinsky-vel, akinek irányításával folytatta a komponálást.

1902-ben feleségül ment Gustav Mahler zeneszerzőhöz. Dalokat írt Heine, Rilke, Novalis és más költők verseire, hangszeres darabokkal és egy operával is próbálkozott, de később a komponálást Mahler megtiltotta neki. 14 dalt még életében megjelentetett.
Dalait rendszeresen előadják, és a zongorakíséretből zenekari változatok is születtek.


Germaine Tailleferre
forrás: findagrave.com

Germaine Tailleferre (1892-1983), francia zeneszerző, a „Hatok“, a híres francia zeneszerzőcsoport egyetlen női tagja. Az 1920-as években Párizsban hangosan üdvözölte őket a közönség, meghatározó szereplői voltak az akkori zenei életnek.

Már fiatalon kitűnt tehetségével, mint zeneszerző és festő egyaránt. Számos első díjat nyert a Párizsi Conservatoire-ban. Tanárai Koechlin és Ravel voltak. Satie a „zene leánya”-nak nevezte. Tailleferre megfelelt a „Hatok”filozófiájának: Sztravinszkij-féle neoklasszicizmus, rövidség, világosság, ötletesség. 1927-től Amerikában élt.

Nagyon népszerű és keresett filmzeneszerző volt. Legjobb művei spontaneitással, frissességgel és bájjal jellemezhetőek. Szerényen így összegezte munkáját:

„Azért írok zenét, mert szórakoztat. Ez nem nagy zene, tudom, de jókedvű, vidám zene, amit néha a 18. századi kis mesterekhez hasonlítanak. És ez nagyon büszkévé tesz.”


Clemansa (Mansi) Barberis-Plăcințeanu
forrás: wikipedia.ro

Clemansa (Mansi) Barberis-Plăcințeanu (1899 Jászváros – 1986 Bukarest), zeneszerző, szoprán énekesnő, brácsaművész, egyetemi tanár.

Életművéből kiemelhetjük a brácsa-zongora szonátáit, dalait, kórusműveit, szimfonikus költeményeket, szimfóniákat, színházi zenéit.


Kistétényi Melinda
forrás: zeneakademia.hu

Kistétényi Melinda (1926-1999), magyar orgonaművész, tanár, zeneszerző. Főleg magyar költők verseire komponált dalokat, kórusműveket, de gyakran fordított oratórium és kórusmű szövegeket is.

Híres volt orgona improvizációiról. Két táncjátékot is írt: A halálra táncoltatott lány balladája és Szerenád címmel. Ezen kívül jelentősek még orgonaművei. Művészi sikerei mellett, mint zeneakadémiai tanár is fontos szerepet töltött be.

A következőkben olyan zeneszerzőnőket mutatnék be, kiknek még nincs lezárva életművük. Közülük is a legnagyobb személyiség:


Szőnyi Erzsébet
forrás: nemzetmuvesze.hu

Szőnyi Erzsébet (1924-2019), Kossuth-díjas magyar zeneszerző, karvezető, tanár. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult zeneszerzést és karvezetést.

Olyan legendás hírű tanárok óráit látogatta, mint Viski János, Szegedi Ernő, Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán, Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Weiner Leó és Ferencsik János. 1947–48-ban a párizsi Konzervatórium növendékeként Olivier Messiaennél is tanult.

1948 és 1981 között a Zeneakadémián tanított, ahol 1960-tól tanszékvezető egyetemi tanárként dolgozott. Kodály Zoltán zenepedagógiai módszerének világszerte ismert folytatója és népszerűsítője. 1994 óta a törökbálinti zeneiskola viseli a nevét.

Nagy odaadással és figyelemmel kíséri a zeneiskolában folyó nevelő-oktató munkát. Vezetésével rendezik meg a „Regionális Szolfézsverseny” elnevezésű eseményt, 2005-ben létrehozta a „Zenélő gyermekekért” alapítványt.

Operákat, oratóriumokat, egyházi- és világi kórusműveket, valamint hangszeres darabokat ír, 2011-ben volt a Missa misericordiae – Requiem (2011) című művének ősbemutatója.


Pócs Katalin
forrás: wikipedia.hu

Pócs Katalin (1963-2019), magyar zeneszerző. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés szakán Petrovics Emil volt a tanára.

Zeneelmélet-tanári, zongoratanári és zeneszerzői diplomát szerzett. 1986-ban a Liszt Ferenc emlékére kiírt zeneszerzői pályázaton első díjat nyert. Darabjai rendszeresen elhangzanak a Magyar Rádióban és hangversenyeken. Eddig három szerzeménye került kiadásra CD-n. Külföldön több alkalommal is bemutatták műveit.


Tallér Zsófia
forrás: jegy.hu

Tallér Zsófia (1970-), magyar zeneszerző. 1992-ben zeneelmélet tanári, 1995-ben zeneszerzői diplomát kapott, mindkettőt kitüntetéssel. Zeneszerzés tanára Bozay Attila volt.


1992-ben három kollégájával, Hamar Zsolttal, Bánkövi Gyulával és Stollár Xéniával megalakította a NOVUS Kávéház Zenei Műhelyt, melynek keretében XX. századi művészeti esteket rendeztek.

Számos színházi és filmes produkció zenei vezetőjeként, ill. zeneszerzőjeként szerepel. Zeneszerzői tevékenységét három éven át a Kodály Zoltán Zenei Ösztöndíj támogatta.


Varga Judit
forrás: wikimedia.org

Varga Judit (1979-), magyar zeneszerző. „Nehéz pálya a miénk – ismeri el. Nagy szabadságot követel ez a hivatás.

Van, amikor egyszer csak jön az ihlet, és az ember lázas komponálásba kezd, ha kell, éjnek évadján. Ezek csodálatos pillanatok. Máskor meg hiába szorít a határidő, végigülöm az éjszakát, mégsem jön a sugallat.

Erre szoktam azt mondani: mi, zeneszerzők, az ihlet szolgái vagyunk.” Számos nemzetközi zongora- és zeneszerzésverseny első helyezettje, rendszeresen koncertezik Európa számos országában. Zeneszerzés tanulmányait 2005-ben kitüntetéssel végezte a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, illetve a bécsi Zeneművészeti Egyetemen folytatta tanulmányait zongora, zeneszerzés valamint alkalmazott- és filmzene szakon.

Zeneszerzőként különösen érdekli rövidfilmek és színházi előadások megzenésítése, valamint multimédiás rendezvényekre írt kompozíciók.


Meskó Ilona
forrás: jegy.hu

Meskó Ilona (1981-), zeneszerző, karmester, korrepetitor. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés illetve karmesterképző tanszakán végzett.

A Ventoscala Szimfonikus Zenekarnak megalakulása óta karmestere és vezetője, tagja a Horgas Quartetnek, és a Magyar Zeneszerzők Egyesületének illetve a Vántus István Társaságnak.

Zeneszerzés tanárai: Vajda János, Kocsár Mikós, Csemiczky Mikós és Petrovics Emil. 2004-ben a New Yorki Zeneakadémia és a Juilliard School biztosított koncertlehetőséget „Szénné vált szeretők” című darabja bemutatására. Művei rendszeresen elhangzanak kortárs zenei sorozatokban.

Egyedüli magyarként jutott be az 51. Besançoni Nemzetközi Karmesterverseny, a világ egyik legnagyobb karmesterversenyének döntőjébe a legjobb 20 karmester közé, több száz 35 éven aluli versenyzőből kiválasztva.


Dr. Makkai Gyöngyvér,
forrás: denagy.hu

Erdélyi vonatkozásban nem hagyhatjuk ki: MAKKAI GYÖNGYVÉR (1960 – ) Diákkori emlékei a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumhoz kötik. Ide tért vissza a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémián szerzett muzikológusi diplomájával, valamint azzal a pedagógiai tapasztalattal, amelyre a tanulmányi évek elvégzése után tett szert, előbb Bihardiószegen, majd egy budapesti általános iskolában. 2007 óta a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen tanít.

Doktori tézise alapján megjelentetett könyvének címe: A zene színházdramaturgiai szerepvállalása. Egyéb publikációi: Gioco grottesco, Kristályok (partitúra), Kotta, rakotta, terakotta című kánongyűjtemény.

A Groteszk játék c. vonóstrióját Nagyváradon 1997-ben mutatták be. Szülővárosában első alkalommal 2004-ben volt szerzői estje a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia szervezésében.


Réthi Brigitta, forrás: academia.edu

Réthi Brigitta (1987 -) fiatal, nagyváradi zeneszerzőnő, ki már több alkalommal is saját maga mutatta be zongoradarabjait e fesztivál keretein belül.


András Enikő,
forrás: partium.ro

András Enikő (1946 nov. 6 – 2016 nov. 28) nagyváradi karmester, zenetudós, zenekritikus, egyetemi tanár, zeneszerző.

A Kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémián szerzett diplomát, 1996-ban alapító tanárja, és nyugdíjba vonulásáig oktatója és tanszékvezetője is volt a mai PKE Zenepedagógia szak elődjének, a Sulyok István Református Főiskola Egyházzene szakának.

Szerénységéről, nagyságáról és mélységes szakmai alázatáról tanúskodik a következő vallomás is, melyet a képen látható koncert után adott. „A koncert 1977-ben az árvíz után volt, nem volt szabad tapsolni, de egy bácsi felállt és megköszönte a szép előadást, mire kitört a vastaps. Amikor Fuhrtwenglert megkérdezték, hogy tud ilyen fantasztikusan vezényelni? Na, mit válaszolt? “A karmester dolga az, hogy ne zavarja össze a zenekart”. Én is csak ezt tettem. Nélkülük nem létezik, se zene, se szimfónia, semmi! Beethoven VII.-ik szimfóniáját, Mozart c-moll zongoraversenyét vezényeltem”.

Szinte élete végéig komponált. Egyik legutolsó műve a Kolozsvári Bábszínház 2014-ben bemutatott „Tornyocska” című előadásának zenei része volt, rendező Jakab Ildikó.

A PKE zenetagozatán zeneelméletet, formatant, összhangzattant, partitúraolvasást tanított nekünk, de mindenen túl a zene szépségét, gyógyító erejét, a szép iránti szeretetét tolmácsolta a diákoknak. Eltávozásakor egyik partiumos diákja így búcsúzott tőle:

„Előttem van az arca. Ahogy belobbant dús hajával a terembe és dialógusba kezdett velünk. Majd leült a zongorához és eljátszott mindent is. Közben mesélt, formatanról, az általa zongorázott darab szerzőjének életéről és az akkori korszakról, meg ellenpontról, meg a hangok és harmóniák közötti matematikai és egyéb finom összefüggésekről. Most biztosan kapott egy nagyon szép zongorát. Valami földöntúlit. És ott ül és zongorázik. Mindent is. És magyaráz az angyaloknak. Mert az angyalok nem tudják. Biztosan nem tudják, amit ő. Lehet, épp összhangzattant magyaráz valamelyik orgonáló angyalnak. Biztosan szükségük lehetett egy professzorra. Mert az angyalok biztosan nem tudják, amit ő.

Csak kicsit szomorú vagyok. Most kicsit nagyon. Mert valahol titkon reméltem, hogy egyszer még valamikor majd leül a zongorához és újra magyarázni fog nekem, meg a többieknek.

Csókolom András Enikő tanárnő. Örülök, hogy ismerhettem”. 

Nagyvárad, 2017. 03. 07.

Nagyon tetszik, megosztom!

Komolyzene kezdőknek

A komolyzene kezdőknek – az értékelése nagyban függ attól, hogy milyen érzelmi intelligenciával rendelkezik hallgatója. Ugyanis félreértés ne essék, a zene áramoltatása hallószerveinken, és sejtjeinken keresztül nem értelmi intelligencia kérdése.

Bár kétségkívül van összefüggés, ugyanakkor azt is elismerhetjük, hogy sok esetben a hallgató – bár nem érti tételesen a zenei motívumokat – képes a dallam nyújtotta lüktetésre ráhangolódni.

Bele kell-e születni a zenei világba?

Ehhez nem kell beleszületni, vagy belenőni a zenei világba, mint például jómagam, hanem engedni kell, hogy a komolyzene „megkörnyékezzen”.

Leginkább a komolyzenével kapcsolatban lehet azt tapasztalni, hogy tisztességes, három lépés távolságot tartanak tőle az emberek, valami frusztráló, magas művészetnek tekintik, és ez még a jobbik eset.

De találkozhatunk az unalmas, elavult, belterjes világ jelzővel is. Talán ez az utóbbi hatás vezet oda, hogy a komolyzenei koncerteken egyre kevésbé látunk fiatalokat.

Kezdeményezések a komolyzene iránt érdeklődőknek

Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy a komolyzene átadása nagyban függ az előadó képességétől. Itt nem feltétlen a virtuozitásra gondolok, hanem arra a kisugárzásra, amivel a dallamot továbbítja a közönség felé.

Úgy gondolom, ez sarkalatos pontja annak, hogy „megszerettessük” és továbbra is nyitva tartsuk ezt a különleges világot mindenki számára, amit klasszikus zenének nevezünk.

Ehhez ma számos olyan kezdeményezést találunk, ami megadja a lehetőséget a komolyzene iránt érdeklődőknek, hogy nyissanak. Csak néhányat említsünk: Fischer Iván, Fesztivál zenekara tematika szerint szólítja meg mind a gyerekeket, – kakaókoncerteken -, hátrányos helyzetű fiatalokat, betegeket, vagy az idősebb korosztályt.

Különleges élmény, ami szakít a koncerttermek szilárd szabályaival, mivel akár egy babzsákon ülve is átadhatjuk magunkat a zenének, vagy épp a Hősök Terén.

Nálunk pedig minden városban, ahol működik filharmónia – Nagyváradon is – rendszeresen szerveznek leckekoncerteket, amit kifejezetten edukációs jelleggel építenek fel.

Sosem késő megismerkedni a klasszikus zenével!

Sosem késő elkezdeni megismerkedni a komolyzene nyújtotta csodákkal.

Nem lehet elégszer elmondani, hogy milyen pozitív hatásai vannak a lélekre. Amire manapság nagy szükségünk van, az a klasszikus zene gyógyító hatása mellett, az az újkeletű állítás, miszerint, amikor komolyzenét hallgatunk, azzal stimuláljuk az emberi méltóságunkat.

Jobban becsüljük magunkat és embertársainkat, ezzel együtt pedig az életbe, és az emberiségbe vetett hitünk is növekszik.

Természetesen mindezt tudományosan nem bizonyították. De ez egy olyan kísérlet lehet, amibe bármikor belefoghatsz te is, kedves olvasó, bebizonyítandó, vagy megcáfolandó a fenti állítást. 🙂

Nem is lehetne alkalmasabb időben elkezdeni megismerkedni a komolyzene hatásaival, mondjuk kezdetnek mindjárt Johannes Brahms, V. Magyar Táncával. Ez ideális komoly zene kezdőknek, de a haladók és a rajongók is újra átélhetik.

Nagyon tetszik, megosztom!

A komolyzene hatásai a babákra

A komolyzenével való ismerkedést nem lehet elég korán kezdeni. Emellett a zenének, bővebb értelemben a komolyzenének különösen jó hatásai vannak.

A kisgyermekes anyukák jól tudják, hogy a kicsik esetében a legalapvetőbb megnyugtatási forma a zene. Ösztönből énekelnek a babáknak altatódalokat és sokan nem is sejtik, hogy ezek mellett mennyire pozitív hatással lenne a kisbabák lelki nyugalmára. A komolyzene – ami sajnos napjainkban nincs az érdeklődés központjában.

Tudományos módszerekkel is kimutatták, hogy ennek a zenei műfajnak kiváló hatásai vannak a kisgyermekek számára:

  • személyiségfejlesztő hatású
  • elősegíti a nyelvi fejlődést
  • jótékonyan hat a félelemre, depresszióra
  • fejleszti a memóriát
  • elősegíti a szociális fejlődést

Tehát kisbabák esetében a komolyzene nem csak szórakozásra, hanem fejlesztésre is kiváló. Továbbá rendelkezik még egy nagyon fontos hatással: ösztönzi a jobb agyfélteke kreatív folyamatait.

A szakemberek ajánlata kicsiknek:

  • Brahms: Altató
  • Bach: 156-os kantáta
  • Saint-Saens: Az állatok karneválja

Mindenképpen érdemes legalább esténként, elalvás előtt a babával ezeket hallgattatni. Napjainkban már megtalálhatók kifejezetten a számukra szerkesztett baba zenék is, melyek általában ötvözik a klasszikus és modern zenei elemeket.

Az interneten találhatunk kisbabáknak való zenei programokat is – jelenleg a MÜPA szervez Babakoncerteket, ahol a kicsik a saját szintjükön, a szüleik ölében ülve élvezhetik a komolyzene nyújtotta élvezeteket.

A program szerkesztői szerint a zene fejlesztését nem lehet elég korán elkezdeni, ezért gondolták úgy, hogy ilyen módon biztosítanak lehetőséget a kicsiknek az élő klasszikus zenével való kötetlen találkozásra.

Előbbiek ismeretében hallgassunk minél többször ilyen jellegű, kellemes zenét a babával, melyek nem csak a kicsiket, hanem a felnőtteket is képesek megnyugtatni, ellazítani.

Kedvező hatással van a komolyzene a koraszülött babákra is egy 2019-es tanulmány szerint

Számos tanulmány jelent eddig meg arról, hogy a babákat nyugtatja a komolyzene-hallgatás, illetve segíti elmélyíteni az anya-baba kötődést. Arról is rengeteg tudományos hír van már, hogy az a gyermek, amelyik már korán hallgat komolyzenét, nem nagyon lesz problémája az írással-olvasással.

A következőkben részletezünk egy igen érdekes tanulmányt, amely a koraszülött kisbabák esetében vizsgálta meg azt, hogy rájuk milyen hatással van a komolyzene.

Az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia honlapján 2019 nyarán megjelent tanulmányban érdekes információkat olvashatunk arról, hogy mennyi pozitív hatása van annak, ha a koraszülött babákkal komolyzenét hallgatunk a kórházban.

Mint ismeretes, a koraszülött csecsemőket az újszülött intenzív osztályon gondozzák, ahol a különféle gépek miatt nagyon nagy a mechanikai zaj.

Gondoljunk csak a folyamatosan csipogó-zúgó gépekre, amelyek stabilizálják a babák egészségi állapotát és segítik a fejlődésüket. Ez a folyamatos zaj viszont nagyon zavarja az agy normál fejlődését, pláne ilyen pici babák esetében.

Az RS-fc (Resting state functional connectivity – Nyugalmi állapotú funkcionális kapcsolat) elemzés egy csoportszintű független elemzésen alapult. Amelyet 20-szor ismételtek meg a kutatók az ICASSO alkalmazásával (ez egy szoftver az ICA-becslések megbízhatóságának klaszterezés és megjelenítés útján történő vizsgálatához) az RSN (Resting State Network – Nyugalmi állapotú hálózat) meghatározására.

A tudósoknak ezáltal sikerült végre kézzelfogható bizonyítékot adni arra, hogy a zene pozitív hatással van a koraszülött babák fejlődésére. A nyugalmi fMRI kimutatta azt, hogy a zene fokozta az összeköttetést egy olyan agyi áramkörben, amely magában foglalja a megfigyelőhálózatot. Mindezt olyan régiókkal, amelyek érzékszervi és magasabb rendű kognitív funkciókhoz kapcsolódnak, és amelyek korábban a koraszülötteknél megváltoztak.

Az újszülött intenzív osztályon zenével kitett koraszülötteknek jelentősen megnövekedtek ezáltal az agyi hálózatok közötti kapcsolatai, amelyekről korábban kimutatták, hogy csökkentek. A szaliens hálózat a jobb frontális, halló és szenzoros motorokkal, valamint a talamusszal kialakított szaliens hálózat és precuneus hálózatok.

Ezért a zenei expozíció olyan funkcionális agyi architektúrákhoz vezet, amelyek jobban hasonlítanak a teljes életű újszülöttekhez, és bizonyítékot nyújtanak a zenének a korai agyra gyakorolt ​​kedvező hatására.

Tehát ebben a tanulmányban a komolyzenének akkora ereje volt, hogy képes volt majdnem visszaállítani a koraszülött babák agyi hálózatait arra a szintre, amelyet a normál időre megszületett kisbabák esetében tudtak csak kimutatni.

Ez már egyedül is fantasztikus hír. Hiszen így egyre több koraszülött kisbabának lehet megadni a gyors fejlődés lehetőségét, hogy hamarabb fel tudjanak zárkózni a rendes időben született babákhoz.

Persze nem mindegy, milyen komolyzenét hallgatunk a babákkal

A nemzetközi asszisztált reprodukciós klinika, Institut Marquès 2018 nyarán megjelent tanulmányában arra jutottak a kutatók, hogy továbbra is a komolyzenére adják a legtöbb reakciót a picik az anyaméhben.

Mint ismeretes, a kisbabák az anyaméhben már 16 hetesen, azaz kb 11 centisen már hallanak. Így ettől az időszaktól kezdve érdemes őket megismertetni a komolyzenével is, hiszen a fülük már elég fejlett ahhoz, hogy meghallják a kinti hangokat.

A tanulmányban a babák 84%-a reagált szájmozgással a komolyzenére, 79%-a a népzenére, 59%-a a pop-rock zenére, és érdekességként: 60%-a az emberi hangra és 76%-a Mickey Mouse magas hangjára.

A komolyzenei dallamokat ebben az esetben Mozart Kis Éji Zenéje (91%), Prokofjev Péter és a farkas műve (88%). Bach Solo műve BWV 1030 (87%), Strauss Radetzky-indulója (80%) és Beethoven 9. szimfóniájának utolsó tétele (72%) biztosította.

A barokk, a klasszikus és romantikus korban írt művekkel biztosan nem foghatunk mellé, így szerencsére igen széles a paletta, amiből válogathatunk a babáknak a zenehallgatás során.

Személyes tapasztalatok a babák és a komolyzene találkozásáról

Egy anyuka ismerősünk régóta játszik zenekarban, így terhessége alatt is folyamatosan gyakorolt és szerepelt a zenekarral.

A kisbaba azóta felnőtt lett, viszont a mai napig hazatelefonál, hogy Anya, mi az a dallam, ami a fejemben van? Nem emlékszem, hogy hol hallottam. Ezt akkor játszottuk, amikor terhes voltam veled, azóta nem volt műsoron a darab.

Egyik koncertünkre egy anyuka elhozta az éppen totyogó, igencsak aktív 2 éves kislányát. Aki természetesen ahelyett, hogy végigrohangálta volna a koncertet, amint megszóltaltunk, egész végig ott kuksolt az anyukája ölében és figyelt a zenére, amennyire csak tudott.

A közönség néha hajlamos elaludni a lassú tételeken, ez a kislány viszont halkan elsírta magát, annyira meghatódott.

Egy ismerősünk unokahúga pici korában nagyon nyűgös volt, semmi sem volt jó neki, így az apja elkezdett neki fütyülni egy híres áriát. Erre mi aláfütyültünk, hogy többszólamú legyen a dallam. A baba pedig azt se tudta kire nézzen, nem értette mi történik, és amint abbahagytuk, követelte, hogy ismételjük meg.

Ismerősünknek apja-anyja zenész, így már két éves korában síri csendben, időnként a karjával vezényelve – természetesen tökéletesen pontosan a ritmusra – élvezte Liszt Haláltáncát az autóban egy hosszú utazás alatt.

Úgy tűnik, nem lehet elég korán kezdeni a komolyzene hallgatást 🙂

Nagyon tetszik, megosztom!

A zene és a komolyzene története dióhéjban

Segítünk feleleveníteni a komolyzene zenetörténetének legmeghatározóbb eseményeit az őskőkorszaktól egészen Schönberg dodekafóniájáig.

A komolyzene fogalma olyan művészeti zenét takar, amely a nyugati kultúra hagyományaira és zeneelméleti szabályaira épül. A komolyzene jelentése tehát egy olyan zenei irányzatot takar, amelynek előadásához évtizedeken át tartó komoly tanulmányokra és szakképzettségre van szükség – egy hangszer és a szolfézs alapos ismeretére.

Sajnos a komolyzene hallgatással sokan hadilábon állnak, amely nem meglepő, ha azt nézzük, hogy egyes iskolákban 8-10 éves gyerekekkel középkori gregoriánokat, illetve 15 évesekkel pedig a Schönbergi atonális műveket, vagy Bartók Kékszakállú herceg vára recitativo operáját hallgattatják a tanárok egy-egy Mozart vagy Beethoven melódia helyett.

Pedig a helyesen megválasztott komolyzene szimfonikus zenekarok és hatalmas vegyeskarok segítségével egy fenomenális, és katartikus élményt tudna nyújtani minden korosztálynak a Földön.

A zene időrendi tanítása miatt a gyerekek először a legnehezebben emészthető és élvezhető egyházi primitív zenével ismerkednek meg. Amikor pedig a varázslatos klasszikusokhoz jutnak, a vidám dallamok helyett elővesznek a tanárok egy rikácsoló operát, amire egyszerűen nincsenek felkészülve a gyerekek, így nehezen is tudják megszeretni később a komolyzenét.

A zene oktatása még mindig gyerekcipőben jár az általános és felsőoktatási intézményekben, így csak azok kapnak érdemi betekintést a zene csodálatos világába, akiknek hivatásos formában, valamelyik konzervatóriumban, főiskolán vagy a zeneakadémián van lehetőségük zenét tanulni.

 

A zene kialakulása

Ugyan az őskőkorszakból is találunk kb 50.000 éves barlangi medve combcsontjából készült furulyát, de mind a mai napig nem tisztázott az, hogy a zene az állathangok utánzásából, az anyák és gyermekek közti hívóhangokból, a vadászat előtti sámántáncokból vagy akár a munka közbeni fütyörészésből alakulhatott-e ki.

Egy biztos, az ember már a civilizáció kezdete óta szeret összeütni két botot, csontot, a kezét és persze jókat kurjongat, énekel, fütyörészik, esetleg kiáltozik vagy skandál közben. Idővel a dallamok is megjelentek, melyek azóta felejthetetlen melódiákként maradtak fenn az emberiség történelmében.

Zenetörténeti korszakok

 

Őskőkorszak (i.e. 500 előtt)

Az őskőkorszakban főként a vallásos rítusok során találkozunk zenei utalásokkal és régészeti leletekkel, melyre tökéletes példa a Divje Babe csontfuvola, amelyet egy barlangi medve combcsontjából készítettek a a neandervölgyiek i.e. 50.000 és 60.000 között. Egy töredékes régészeti lelet azt bizonyítja, hogy i.e. 1400 körül Babilóniában már megjelent a kezdetleges hangjegyírás is.

Ókor (i.e. 6. – i.u. 5. század)

Az ókori görögök és rómaiak között egyaránt látunk népzenét és elméleti alapokkal rendelkező komolyzenét is, hiszen már Püthagorasz (i.e. 570-495) is különbséget tett a hangközök hossza és arányos felépítése között. A hangjegyírás is ekkor, kb a 4. század körül kezdett el elterjedni.

Középkor (6. század – 1450)

Az egyszólamú zene először csak a gregoriánokat éneklő egyházi szerzetesrendekben volt megfigyelhető, hiszen a népvándorlások miatt visszamaradt az ókori időkhöz képest az emberek írási-olvasási készsége, illetve a magasabb kultúra iránti igénye.

Az egyházi zenéhez kötjük a neumák megjelenését is, amelyek a hangok le- és felemelésének jelzésére szolgáló jelek voltak.

A szolmizáció megjelenését egy itáliai bencés szerzetes, Arezzói Guidó (991-1050) nevéhez kötjük.

Az egyházi zenében a korai többszólamúságot a tudósok Ars Antiqua-ként, a későbbi polifonikus zenét pedig Ars Nova-ként említik.

A középkor második szakaszában a hét szabad művészet elterjedésével és a szolmizáció megjelenésével pedig a világi zenében is elterjedt a polifónia.

    • Fontosabb középkori zeneszerzők:
      • De Vitry
      • Arezzói Guidó
      • Machaut

 

Újkor (1450 – 1900)

  • Reneszánsz (1450-1600)

A továbbra is népszerű egyházi zene miatt a kórus polifónia, illetve a billentyűs hangszerek megjelenésével a polifón mise és a 8 hangsoros zene terjedt el először az angol, francia és német területeken.

A reneszánsz végén megjelent a madrigál műfaj is az angol szerzők között.

  • Fontosabb reneszánsz zeneszerzők:
    • John Dunstable
    • Josquin des Prez
    • Palestrina
    • Lassus

Megjelent a Dúr és moll hangsorra épülő hangnem rendszer, amely remek lehetőséget adott az opera, oratórium, szvit és szonáta műfajok megjelenésének.

Az egyházi zenére zenekari, kórusi és orgonára írt verziókban nagy szükség volt továbbra is, viszont ebben az időszakban kezdtek el megjelenni a barokk zenekarra írt versenyművek is.

  • Fontosabb barokk zeneszerzők:
    • Monteverdi
    • Cavalli
    • Lully
    • Charpentier
    • Purcell
    • Corelli
    • Torelli
    • Vivaldi
    • Bach
    • Albinoni
    • Telemann
    • Händel
    • Tartini
    • Pergolesi

  • Klasszicista (1750-1820)

A klasszikus zeneszerzőknek köszönhetjük a megannyi melódiával teletűzdelt szimfóniák, szonáták, klasszikus operák és versenyművek elterjedését.

Természetesen az egyházi téma továbbra is rengeteg oratórium és mise megírását ihlette, így nem volt hiány ebben az időben a hatalmas vegyeskarokat és szimfonikus zenekarokat igénylő robusztus művekből.

  • Fontosabb klasszicista zeneszerzők:
    • Gluck
    • Stamitz
    • Haydn
    • Mozart
    • Beethoven
    • Scarlatti

A romantikus zenében a líraiság, a programzene, illetve az érzelmek kapják a főszerepet. A romantikus zene először Európában, majd az orosz földön is elterjedt, így egyaránt látunk itt operákat, zongoraműveket, baletteket, népzenei motívumokkal tarkított klasszikus műveket, illetve oratóriumokat, szimfóniákat és nyitányokat is.

  •  Fontosabb romantikus zeneszerzők:
    • Schubert
    • Schumann
    • Mendelssohn
    • Verdi
    • Chopin
    • Weber
    • Berlioz
    • Liszt
    • Donizetti
    • Rossini
    • Paganini
    • Glinka
    • Brahms
    • Wagner
    • Csajkovszkij
    • Borogyin
    • Anton és Nyikolaj Rubinstejn
    • Balakirev
    • Kjiu
    • Muszorgszkij
    • Rimszkij-Korszakov
    • Dvořák
    • Smetana
    • Offenbach
    • Bizet

 

Legújabb kor (20 – 21. század)

A 20-21. századi komolyzene tele van atonalitással, recitativoval, politonalitással, poliritmikával és számos újítással, amelyek mind a mai napig formálják a zenét. Ebben az időszakban a zeneszerzőkre egyaránt volt hatással a korábbi korok zenéje, illetve az aktuális történelmi és zenei események is. Emiatt ebben a korszakban további stílusjegyekhez köthető zenei korszakokat különböztetünk meg:

    • Kései romantika
    • Neoklasszicizmus
    • Verizmus
    • Impresszionizmus
    • A “Hatok” zenéje
    • 2. Bécsi iskola (Dodekafónia)
    • Konkrét zene és elektronikus zene
    • Minimalista zene
    • Kísérleti (aleatorikus) zene
    • Konkrét zenei irányzatok nélküli zene
    • Fontosabb legújabb kori zeneszerzők:
      • Mahler
      • R. Strauss
      • Charpentier
      • Elgar
      • Puccini
      • Sibelius
      • Glazunov
      • Rachmaninov
      • Sztravinszkij
      • Prokofjev
      • Sosztakovics
      • Hacsaturján
      • Orff
      • Debussy
      • Ravel
      • Honegger
      • Schönberg
      • Korngold
      • Oldfield
      • Gershwin

 

Komolyzene vagy klasszikus zene?

Korngold és Schönberg, Hacsaturján és Bartók, vagy Mozart és Beethoven is komolyzenét írtak, viszont klasszikusok ezek közül csak Mozart és Beethoven volt, hiszen ők a Klasszicista időkben, 1750 és 1820 között alkottak.

Ahogyan nem érdemes egy 8 éves gyerekkel Proustot olvastatni, úgy nem érdemes bedobni a mélyvízbe és első komolyzenei élménynek egy nehezen emészthető, akár rikácsolásnak tűnő Wagner operát választani.

Amennyiben operát akarunk hallgattatni egy gyerekkel, akkor válasszuk Puccinit vagy Mozartot, de kezdetnek Delibes Coppélia balettje is tökéletes lehet.

Az emberek többségét lenyűgözi a klasszikus zene.

A megannyi dallam és robusztus zenekari hangzásból fakadó fenomenális és szinte eufórikus érzésre, amit a rengeteg hangszer és énekhang képes kiváltani az emberből, mind a mai napig szüksége van az emberiségnek.

Különben nem tartanának a világhírű zenekarok folyamatos koncerteket szerte a Földön, elősegítve ezzel azt, hogy a régmúlt zeneszerzők darabjai mind a mai napig ismertek maradjanak a zeneszeretők körében.

Nagyon tetszik, megosztom!