TOP 15 idézet Kodály Zoltántól

Bárki előtt kiejtjük Kodály Zoltán (1882-1967) nevét, ha mást nem is tud mondani, azt egyhamar rávágja, hogy a legnagyobb zenepedagógusunk, a róla elnevezett módszer megalkotója. A mai magyar zenei nevelés alapját fektette le a zeneszerző azzal, hogy 1925-től figyelme egyre inkább a zenepedagógia felé fordult.

Szinte az összes műfajban alkotott, de életművében a kórus – és pedagógiai művek kaptak legnagyobb hangsúlyt.

Talán legismertebb idézet, amit tőle tanulhattunk: „Legyen a zene mindenkié!”

Összeszedtünk néhány ismert, és kevésbé ismert idézetet a nagy zeneszerző – zenepedagógustól, mindannyiunk okulására, és a komolyzene iránti szeretet feltárására, megőrzésére:

“A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” (Mire való a zenei önképzőkör, 1944)

“A zene múlhatatlan része az egész emberi műveltségnek… így hát magától értetődő volt, hogy a zenét be kell kapcsolni az iskolai tárgyak közé.”  (Beszéd a dunapataji művelődési ház avatásán, 1966)

“Az általános iskola célja: a teljes embert megalapozni. Zene nélkül nincs teljes ember… Jó mérnök, vegyész stb. lehet valaki, ha tizenöt éves koráig rá sem gondol. De zeneértő nem lehet, ha hatéves korában (s játékosan még előbb) nem kezdik rendszeresen nyitogatni-gyakorolni a fülét… A zene ügye az általános iskolában nem is a zene ügye elsősorban. Közönségnevelés=közösségnevelés.” (Közönségnevelés, 1958)

“…a zeneképzést tulajdonképpen már az óvodában kell elindítani, hogy a gyermek a zene alapelemeit korán idegezze be, mert a zenei hallásra való nevelés csak ezzel a korán meginduló alapos munkával válhat eredményessé.”  (Nyilatkozat a “Fiatalok” című lapban, 1941)

“A gyermek ne fogalmakat, definíciókat gyűjtsön, hanem zenekincset. Annak számbavételére, rendező áttekintésére ráér később.”  (Bicinia Hungarica, I. Utószó, 1937)

 

 

“Mit kellene tenni? Az iskolában úgy tanítani az éneket és zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulónak, s egész életére beleoltsa a nemesebb zene szomját… Sokszor egyetlen élmény egész életére megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola kötelessége.” (Gyermekkarok, 1929)

“Zeneértővé… csak aktív zenei tevékenység tehet, puszta zenehallgatás magában nem elég.” (333 olvasógyakorlat – Utószó az új kiadáshoz, 1961)

“Ha egy szóval akarnók jellemezni e nevelés lényegét, az a szó nem lehetne más, mint: ének… Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettől csak az ének szelleme véd meg.” (Zenei nevelés Magyarországon, 1966)

“Mi tehát a teendő? Mennél nagyobb tömegeket közvetlen érintkezésbe hozni igazi, értékes zenével. Mi ennek ma a legjárhatóbb útja? A karéneklés.” (Vidéki város zeneélete, 1937)

“Az iskolákban majd akkor lesz jó zenetanítás, ha előbb jó tanárokat nevelünk… kevés az olyan tanár, aki a hallást és az általános zenei műveltséget fejlesztené… jó irodalom is szükséges, amely a gyermekeknek és a hallásgyakorlásban kezdőknek hozzáférhető.” (A komolyzene népszerűsítése. Előadás New Yorkban, 1946)

“Mindenkinek hozzáférhető a zene megismerésének útja: a zenei írás-olvasás. Ennek birtokában mindenki részese lehet nagy zenei élményeknek.” (Mire való a zenei önképzőkör, 1944)

“…a szolmizálás… gyorsabban visz a folyékony kottaolvasásra. Természetesen csak a relatív szolmizálás, mert itt a hang nevének kiejtésével meghatároztuk szerepét a tonalitásban.” (Bicinia Hungarica, I. Utószó., 1937)

 

 

“A ritmust… sokkal előbb és sokkal behatóbban kellene gyakorolni, mint azt manapság szokás, éspedig szintén két szólamban. S ha majd az óvoda is kiveszi részét a ritmusképzésből, nem lesz többé illúzió a kottaolvasás az elemiben.”

“Többszólamú éneklés, s vele párhuzamosan fejlődő halló- és felfogóképesség olyanok számára is megnyitja a világirodalom remekeit, akik semmiféle hangszeren nem játszanak. S a művek csak akkor tölthetik be létük célját, ha milliók lelkében keltenek visszhangot.” (Tizenöt kétszólamú énekgyakorlat, 1941)

“A néptáncoknak helyet kell juttatni az iskolai testnevelésben… A zene és testmozgás ősi kapcsolatai a civilizációban erősen meglazultak. Ha most magasabb síkon megpróbáljuk helyreállítani, ahol lehet: nem visszafelé megyünk az ősállapot felé, hanem előre a civilizációból a kultúra felé.” (Magyar testnevelés, 1943)

Forrás: A kecskeméti Kodály Zoltán Pedagógiai Intézet honlapja
Please follow and like us:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük