Annak ellenére, hogy manapság kevésbé ismert hangszer, a brácsa korábban rendkívül népszerű volt a komolyzene „életében”. Sok, ma zeneszerzőként ismert ember volt eredetileg híres brácsaművész, mint például Bach, Mozart, Beethoven, Dvorak, Schubert, Mendelssohn, Glinka és Hindemith.
Ismerjünk meg hét híres brácsaművészt:
William Primrose (1904 – 1982)
Primrose a 20. században élt, és világszínvonalú brácsatanár és előadóművész volt. A klasszikus zene számos területén tevékenykedett beleértve szóló előadásokat, hangszeroktatást, zenekari foglalkozásokat és vonósnégyes előadásokat. Híres volt olyan darabok átírásáért, melyeket kifejezetten a brácsa számára készített. Korában technikáját széles körben elismerték és tisztelték.
Tabea Zimmerman (1966 – Jelen)
1966-ban született. Zimmerman népszerű virtuóz brácsaművész, aki friss és természetes tehetségét viszi a brácsajátékba. Már 3 éves korában elkezdett játszani és versenyeket nyert, amelyek beindították pályafutását. Tagja az Arcanto-Kvartettnek, de számos elismert, zenei díjat is kapott, valamint Németország legfiatalabb professzora.
Lionel Tertis (1876 – 1975)
Szerves része volt a brácsaművek gyártásának a 20. században. Lionel nem szerette a normál méretű brácsákhoz társuló tonalitást, ezért egy nagyobb méretű, saját magára szabott brácsát kért.
Ezt a felhívást később visszavonták, csak azért, hogy ő maga tervezhesse meg személyes brácsamodelljét. Tertis már zenei pályafutása korai szakaszától kezdve szuper képességekkel rendelkezett a brácsán, és a hegedűn is virtuóz tehetség volt. Azért váltott brácsára, mert nagyon csodálta a hangszer mély – és bársonyos hangszínét.
A londoni Királyi Zeneakadémia professzori minőségben alkalmazta. A mai napig neki tulajdonítják a brácsa hangszer jelenlegi sikerét. Ennek oka, hogy az iskolában töltött ideje alatt a diákokat és a professzorokat egyaránt arra buzdította, hogy a sok hegedű- és csellóművet tartalmazó könyvtárat friss brácsakompozíciókkal töltsék fel. William Walton, Benjamin Dale és Gustav Holst azok, akik Lionel számára jó zenét készítettek.
Yuri Bashmet (1953 – Jelen)
Yuri 1953-ban született, és ukrán származású brácsaművész. Ismert arról, hogy impulzív merészséggel és zenei érzékenységgel egyedülálló keveréket hoz létre. Világturnéin keresztül megújította a brácsajátékot, és új műveket mutatott be olyan komponistáktól, mint Mark-Anthony Turnage, Gubaidulina és Schnittke.
Nobuko Imai (1943 – Jelen)
Nobuko 1943-ban született és elismert japán brácsaművész. Több mint 40 lemezt készített, és 17 évvel ezelőtt alapította a Viola Space fesztivált, amelyet évente Tokióban rendeznek meg.
Lawrence Power (1977 – Jelen)
1977-ben született, Lawrence híres brit brácsaművész. Intelligens és képzelettel teli módon szólaltatja meg hangszerét, akár kamarazenészként, akár szólistaként.
Carl Stamitz (1745 – 1801)
Carl, mint a legtöbb híres brácsaművész és zeneszerző, aki szintén hegedűművészként kezdte pályafutását. Németországban nőtt fel és a híres Mannheimi Zenekar brácsaművésze volt. Mindig királyi közönségnek játszott, finomsággal és méltósággal.
A fenti lista nem teljes, de ők mindenképp alakították, alakítják a brácsa történetét. Fontos megjegyezni, hogy a brácsaművészek száma kevesebb a hegedűművészekénél, holott számtalanszor bebizonyította több zeneszerző is, hogy szólóhangszerként is megállja a helyét (gondoljunk csak Bartók Béla Brácsaversenyére.
+ Behán Pál (1966-2007)
A zenész brácsa – kamaraművész és művésztanár diplomát szerzett Szegeden, ahol a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán különböző tantárgyakat tanított. A Fricsay Vonósnégyes tagjaként sikeresen játszott számos koncerten. Emellett érdeklődött a kortárs zene iránt, és több művet ajánlottak fel neki, amelyek bemutatásában részt vett. Különböző kurzusokat vezetett Angliában és Németországban, valamint részt vett különböző nemzetközi fesztiválokon és együttesekben.
Lukács Pál (1919 – 1981)
Kossuth-díjas brácsaművész és tanár, aki tevékenységével kiemelte a brácsa szerepét a zenei palettán. Tanítóként és előadóként is jelentős hatást gyakorolt a zenei életre. A Zeneakadémián tanult, majd tanított is itt, és hosszú éveken át volt a brácsa főtanszak vezetője. Munkássága során számos zeneszerzőt inspirált a brácsára írott művekkel, és a fiatal generációknak is átadta tudását. Hosszú ideig a Budapesti Operaház zenekarának tagja volt, majd a szólóbrácsás pozícióját töltötte be. Karrierje során nemzetközi elismeréseket is szerzett, és rendszeresen koncertezett hazai és nemzetközi színtéren. Tanítványai között olyan nevek találhatók, mint Bársony László vagy Németh Géza.
Lukács Pál emlékét a zene világában továbbra is élővé teszik a hagyományokon nevelkedő zenészek és a brácsa iránt elkötelezett fiatal tehetségek.
Szűcs Máté (1978 – )
A legsikeresebb magyar, fiatal mélyhegedű művész.
Diákkora óta lelkesen osztja meg zenei tudását és tapasztalatait a következő generációval. 2007 és 2009 között tanári pozíciót töltött be a Saarbrückeni Zeneakadémián, ahol brácsaórákat tartott. Azóta szerte a világon fogad növendékeket és ad nekik brácsaoktatást, egy olyan hangszeren, amely iránt ő maga is szenvedélyesen elkötelezett.
2014 óta fontos szerepet tölt be a Berlini Filharmonikusok Karajan Akadémiájának oktatói között, és 2016 óta szintén Berlinben, a ‘Hanns Eisler’ Zeneakadémián oktat brácsát. Emellett volt 2016 és 2017 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia óraadó tanára is. 2018 szeptemberétől pedig Genfben található Zeneakadémia brácsaprofesszora, miközben egyidejűleg 2020 szeptemberétől a Pécsi Tudományegyetem brácsatanára. 2021-ben kinevezték a Zeneakadémia Kamaratanszékének Látogató Professzorává is.
Ezen túlmenően világszerte rendszeresen tart mesterkurzusokat, ahol szerteágazó tudását és művészi tapasztalatait osztja meg a brácsajáték iránt érdeklődő hallgatókkal. Mesterkurzusai során számos országban adott elő, beleértve Japánt, Koreát, Kínát, Tajvant, az Egyesült Államokat, Kanadát, Mexikót, Dániát, az Egyesült Királyságot, Hollandiát, Belgiumot, Franciaországot, Svájcot, Németországot és Magyarországot is.
Az zenei pálya elkötelezett híve, akinek családi háttere is mélyen a zenéhez kötődik. Édesapja karmester és zeneszerző, édesanyja pedig operaénekesnő volt. Hangszertanulmányait a szülővárosában kezdte, mint hegedűs Szesztay Zsuzsánál Szegeden. Később hegedűtanulmányait folytatta Szecsődi Ferencnél, majd brácsázásra váltott. 1996-tól a Brüsszeli Királyi Konzervatóriumban tanult brácsán Schiffer Ervinnél, és diplomát szerzett. Második diplomáját az antwerpeni Királyi Konzervatóriumban Leo De Neve professzornál szerezte meg. Pedagógiai végzettségét Debrecenben szerezte meg 2008-ban, és 2021-ben tudományos fokozatot (DLA) szerzett zenei területen.