Tudtad, hogy a komolyzene csak magyar nyelven komolyzene? Sehol a világon nem nevezik így! És ez olykor az ismerkedőknek elég riasztó lehet, pedig a komolyzene hatása, vagyis a klasszikus zene az agyra ma már ismeretes, és kutatásokkal bebizonyítottan nem csekély mértékű.
Mégpedig pozitív értelemben!
A legtöbb tanulmányban arra a következtetésre jutottak a szerzők, hogy mindazok, akik komolyzenét hallgatnak fejlettebb agyi struktúrával rendelkeznek, ami nagyban hozzájárul a kreativitás növeléséhez.
Ám ez csak a jéghegy csúcsa, s valószínűleg nem ez az az érv, ami bárkit is a komolyzene irányába kalauzolna. Viszont akadnak még érdekességek a témában, s ráadásul a tapasztalásnál nincsen jobb magyarázat.
Úgyhogy akár ezen cikk olvasása mellett is jó ötlet klasszikusokra hangolódni. Mondjuk Mozartra, akiről a későbbiekben külön is említést teszünk.
Miért fontos a zene?
A kérdés jóval komplexebb annál, mint hogy egyetlen, bővített mondatban próbáljuk megválaszolni. Igazság szerint, hétköznapi értelemben mindenkinek mást jelent a zene.
Van, aki örömét leli a zeneművekben, megint más a bánatát éli ki a hangjegyek világában. Akad, aki inspirációnak használja a szárnyaló dallamokat: sportoláshoz, munkához vagy éppen főzéshez.
De meditatív állapot is könnyedén előcsalogatható egy-egy dallam segítségével. Szóval ahány hangfal annyi szokás. Ami viszont egységesen igaz, hogy a zene az érzelmekre hat.
S mint ilyen, komoly jelentőségű befolyásoló tényező pozitív és negatív érzeteket egyformán a felszínre hozhat. Többek között ezért sem mellékes, hogy milyen stílusú muzsika árad körülöttünk. Ahogy az sem mindegy, hogy milyen módon hallgatjuk a zenét: fülesen vagy hangszórókon keresztül.
A kutatók tapasztalatai alapján a zenekedvelőket agyi fejlettségük különbözteti meg egymástól.
Ez fajsúlyos kijelentés, pláne annak fényében, hogy a popkultúráért rajongók kevésbé örülhetnek ezen felfedezéseknek. De persze azt nem érdemes elfelejteni, hogy a zenei ízlés nem olyasmi, ami beszabályozható.
Valamint nem is olyan, amit kívülről jónak/rossznak minősíthető, hiszen számtalan hatás játszik szerepet a kialakulásában, mint például kultúra, egyéni és társadalmi tényezők.
Mi fán terem a Mozart hatás?
A világhírű zeneszerző életművéről eddig is tudtuk, hogy utánozhatatlan, s hogy nem mindennapi.
Nem mindennapi abban az értelemben, ahogyan készült, s nem hétköznapi, amilyen módon végül megszólal.
A művészek, akik interpretálják Mozart műveit azt mondják, hogy a főbb motívumok kiemelésével adható vissza igazán az az élmény, ami oly jellemző a zeneszerző munkásságára. Ám az egyéni asszociációk is lényegesek, hiszen ezek teszik élővé, aktuálissá, az amúgy minden korban fontos drámákat.
Kutatók konkrétan Mozart zenéjét is vizsgálták. Nos, az eredmények minden találgatást felülmúltak.
Az IQ tesztek egyes részei könnyebben megoldhatóvá válnak a kitöltők tapasztalatai, na meg a tudósok megfigyelései alapján, ha a háttérben Mozart zenéje szól. Az epilepsziában szenvedőkre is pozitív hatást gyakorol, sőt. A kómában fekvőket sem hagyja érintetlenül a Mozart effect.
Azért ez tényleg túlmutat azon, hogy a komolyzene megnyugtatja a lelket, emelkedett hangulatba hozza a szívet.
Míg tovább olvasunk, addig jöjjön egy kis Mozart! 🙂
A komolyzene hatása az agyra
Angol és olasz kutatók figyelmét felkeltették a demens betegek életében bekövetkező zenehallgatási szokásváltozások.
A téma érdekesnek, az eredmények pedig megdöbbentőnek bizonyultak. A tudósok ugyanis arra jöttek rá, hogy a demencia előrehaladtával az érintettek egyre inkább a pop zene felé fordultak.
Még azok is, akik régebben a komolyzene híveiként aposztrofálták önmagukat.
A háttérben a homloklebeny sérülése állhat, ami egyébként az összetettebb információk feldolgozásáért, értelmezéséért is felelős – többek között. S az kétségtelen tény, mindenféle kritizálási szándéktól mentesen, hogy a popkultúra könnyebben emészthető, mint a klasszikus művek többsége.
A zene hatása a személyiségfejlődésre
A zene, sőt a zenélés minden kultúra része. Közösséget, egységet, egységes hangot teremt. S olykor nemcsak az emberek között. Hiszen elég csak körbenézni (körbefülelni) a nagyvilágban.
Az állatok egy része nem akármilyen zenei tehetségről ad tanúbizonyságot.
Ki az, aki például elvitatná egy rigó vagy mondjuk egy fülemüle zenei érdemességét?
A zene, agyra gyakorolt hatása neurológiai vizsgálatokkal alátámasztott és dokumentált. De ez a téma megunhatatlan, kutatási szempontból is, így aztán újabb és újabb felfedezések látnak napvilágot.
Nemrég arra is fény derült például, hogy az agyi magvak aktivitása érzékelhetően fokozódik a klasszikus zene hatására.
S hogy ezek az agyi magvak miért olyan érdekesek?
Azért, mert a dopamin, azaz boldogsághormon termeléséért felelősek. Tehát a komolyzene hallgatása konkrétan örömöt okozhat, vérből kimutatható módon. Sőt.
Az amigdala aktivizálódását is bebizonyították, mely struktúra kifejezetten komplex, érzelmi reakciókért felelős.
A hasonló, szinkronicitást mutató agytevékenységek ráadásul összekötik a zenehallgatókat egymással, azaz közösséget hoznak létre.
Pontosan azon egyszerű oknál fogva, hogy az egy térben, azonos dallamot hallgatókban ugyanazon agyi folyamatok mennek végbe. Ezek a hatások pedig függetlenek a zenei ízléstől. Ami azt jelenti, hogy az egységesen bekövetkező neurológiai változásokat nem befolyásolják az egyéni tényezők.
Tovább is van, mondjuk is még. A kutatások arra is rámutattak, hogy a komolyzene hallgatás olyan agyi struktúrákat is megérint, melyek abszolút nincsenek összefüggésben semmilyen szinten a hangokkal.
Így például a mozgással, figyelemmel, memóriával, illetve az előrelátó gondolkodással kapcsolatos agyi központok is bekapcsolnak a klasszikusoknak hála.
A fenti eredmények magyarázatul szolgálhatnak arra, hogy miért érzünk közösséget vadidegen emberekkel akkor, ha egy tábortűz körül ülve, énekelünk, vagy egy koncertet, hangversenyt hallgatunk.
A zene anatómiailag és élettanilag is átalakíthatja az agyat?
Igen! A fent említett kutatások egyaránt ezt bizonyítják. A zenészek, illetve a zenével foglalkozók agyi strukturáltsága döbbenetes eltéréseket mutathat a “hétköznapi” zenehallgatók agyi felépítettségéhez képest.
De nem kell ahhoz zenésznek lennünk, hogy a saját bőrünkön, na meg persze agyunkban tapasztalhassuk meg a komolyzene pozitív hatásait.
A zene gyógyít.
Ez a kijelentés már csecsemő korban értelmet nyer, amikor az édesanya nyugtató, szeretettel teli éneke békét hoz a baba szívébe.
Az, azonban nem mindegy, hogy milyen módon jutnak el hozzánk a hőn szeretett dallamok. A manapság divatos fülhallgatók használata nem egyszer halláskárosodáshoz vezethet, mert túlzott hangerőre állítva roncsolódhat a hallókéreg.
Arról nem is beszélve, hogy a bedugott fülek az elszeparálódás, elszigetelődés vágyát képviselik. A figyelem ilyenkor meginog, s a külső tényezők megszűnnek létezni, ami közlekedési helyzetben akár életveszélyes szituációkat is eredményezhet.
A hangszórókból dübörgő, már-már torz hangfoszlányok szintén nem hatnak jótékonyan a hallgatókra. Sem azokra, akik szándékosan bömböltetik a zenét, sem azokra, akik csak elszenvedői a hangorkánnak.
A komolyzene áradó jelenlétét nem a hangerő teszi erőteljessé és hatásossá. Hanem a dallamokban megnyilvánuló dimenzió, ami időn, téren túl mutat.
Ami hat az agyra, fokozza a dopamin előállítását, ezáltal jó érzéseket kelt.
Ami hosszútávon az empátiás és az együtt érző készségeinket is fejleszti. S ami képes összhangot teremteni bennünk, s körülöttünk egyaránt.
Nagyon tetszik, megosztom!