A komolyzene szoros kapcsolatot tart fenn a világgal!

Darwinnak több elmélete is elhíresült, ám az egyik kijelentése a komolyzenéhez és az élővilághoz kapcsolódik. Úgy vélte, hogy a hangjegyek harmóniája, azaz maga a zene az állatoktól származik, vagyis az állatvilág tagjaitól ered.

Elképzelésének igazolására a madarak füleket zsongító, motivikus ismétlésekkel tarkított énekét hozta fel, ami egyedülálló és páratlan. A későbbiek folyamán a tudósok tovább árnyalták a képet.

A madarak hangnemekben fütyülnek – legalábbis egyes kutatások úgy vélik, hogy a németországi fülemülék a dúrban dalolás nagymesterei, míg orosz társaik mollban szólaltatják meg a csiripelő hangokat.

 

Komolyzene és a természet kapcsolata

A reneszánsz és barokk zenében a madárének motívumok rendszeresen feltűnnek, ezzel is mutatva és igazolva azt az egyszerű, füllel hallható tényt, hogy a természet hangjai a zeneszerzőket is megihlették.

A téma két oldalról is megközelíthető, mert nemcsak az állatok hatnak a zene alakulására, a zeneszerzők lelkiségén keresztül, hanem a megkomponált művek is hatást gyakorolnak az élővilág tagjaira.

A különböző világhírű darabok nem egyszer konkrétan állati témákat dolgoznak fel. Így a világot jelentő komoly zenei deszkákra elefántok, kutyák, macskák, sőt még baglyok is felléphettek.

A természet inspiráló közelsége a lelkileg érzékeny embereknek motivációs erő, olyan talizmán, ami segítségül hívható. Az élővilág sohasem csendes, mindig vannak neszek, zajok, amik árulkodnak a jelenlévők élettevékenységéről. A vihar előtti csend sem csupán némaság, annál sokkal mélyebb, több és erőteljesebb.

A természet lüktetése, a benne élő állatok és növények látható, láthatatlan lélektánca maga a hangjegyek nélküli zeneiség. Nem véletlen, hogy a zeneszerzők hihetetlen sokat merítettek és merítenek alkotásaik során a környezet vad, érintetlen szépségéből.

A természet hangjai zene a füleknek!

Viharos jelenetek, földrengést, égszakadást imitáló darabok, megannyi természetesen a természettel foglalkozó zenemű fedezhető fel, melyek szépségét, különlegességét éppen az a tulajdonságuk adja, hogy megpróbálják megközelíteni az élővilágot a hangjegyek lejtésével.

Eközben a kölcsönösség elve is érvényre jut, mert a környezet inspirálta, megszülető remekművek visszahatnak a közegükre, a hallgatóságukra, ezzel létrehozva a hatás-kölcsönhatás zenei körmotívumát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük