Női zeneszerzők az ókortól napjainkig – Brugós Anikó

Bizony, hölgyeim Önök is kellőképpen kivették részüket a komolyzene történelmének gazdagításában.

Nagyváradon több mint egy évtizede – 2020-ban volt a 12. – ünnepeljük rendszeresen a női zeneszerzőket pontban március 8-án egy fesztivál keretében. Klasszikus és kortárs zeneszerző hölgyek kezei alól kikerülő műveket mutatunk be nagy sikerrel.

Vendégszerzőnk dr. Brugós Anikó zenepedagógus, aki több ízben is tartott előadást a női zeneszerzők fesztiválján. Ezt a rendkívül alapos munkát tesszük közkinccsé a továbbiakban.

Thurzó Sándor József


„ …mindezt a hatalmas hangzavart egy nő csinálta” címmel zeneszerzőnőket bemutató rendhagyó kiállítást rendeztek 2011. márciusában az Országos Idegen nyelvű Könyvtár zeneműtárának munkatársai.

A kiállítás ötletéül a zongoraművész-karmester Diana Ambache (Nagy-Britannia) ebben a komolyzenei témában folytatott több évtizedes kutató munkája szolgált.

Víz Máris és Engel Judit célja a kiállítással az volt, hogy ráirányítsa a figyelmet sok jelentős női zeneszerzőre – az ókortól napjainkig -, reflektorfénybe állítva néhány kiválóan tehetséges és érdekes személyiséget.

Nagyobb részt ennek a kiállításnak az anyagát használtam fel ezen ismertetőmhöz.


Szapphó, latinosan Sappho
forrás: origo.hu

Az első zeneszerzőnő kiről feljegyzések történtek az arisztokrata családból származó Szapphó (latinosan Sappho; i. e. 6. század eleje), ÓKORI görög költőnő, aki Leszbosz szigetén írt és alkotott.

A szenvedély költőnője, lírai verselése sodró lendületű, sokat írt a vágy lélekrengető erejéről.

Zenével, költészettel és tánccal is foglalkozott. Költeményeit később kilenc könyvben adták ki. Sok szerelmi dalt írt.

A hagyomány szerint egy ifjú iránt érzett szerelme miatt levetette magát Leszbosz szigetének egyik hegyéről. Az ifjú 20 évvel volt nála fiatalabb, és nem viszonozta érzéseit.


Szent Kassia
forrás: oik.hu

Szent Kassia (810-865), görög költőnő, zeneszerző, bizánci apácafőnöknő, himnusz-szerző.

Ő volt az első KÖZÉPKORI zeneszerzők egyike, akinek partitúrái fennmaradtak, valamint modern tudósok és zenészek által értelmezhetőek.

Megközelítőleg 50 himnusza maradt fenn, amiből 23 szerepel az ortodox egyház liturgikus könyveiben.

Ezek a bizánci liturgiában a mai napig használatosak. Leghíresebb műve a „Hymn of Kassiani”, amelyet nagyszerdán énekelnek. Számos nem liturgikus költeménye is létezik, epigrammák és aforizmák; ezeket „gnóm verseknek” említik.


Hildegard von Bingen
forrás: wrti.org

Hildegard von Bingen (1098-1179), német misztikus, apátnő. Munkáit latin nyelven írta. Nemesi család sarjaként 8 éves korától bencés kolostorban nevelkedett, amelynek később apátnője lett.

A legkorábbi misztikusok egyike, már gyermekkorától vallásos látomásai voltak. Költeményeit, himnuszait, liturgikus énekeit szabálytalan szekvenciákban, félig prózában írta.


Beatritz de Dia
forrás: wikidata.org

Beatritz de Dia (1140?-1175?), grófnő, provanszál trubadúrnő. A trubadúrköltészetet nemcsak férfiak művelték: huszonegy női trubadúrról léteznek feljegyzések, név szerint.

Az első, Beatritz de Dia volt (több helyen Comtessa de Dia néven említik), aki a lovagokhoz hasonlóan a viszonzatlan szerelemről verselt, amelyet gyakran fuvolával kísért.

Ránk maradt ismert műve A chantar m’er de so qu’eu no volria kezdetű dal, mely több feldolgozásban és előadásban is meghallgatható a világhálón.


Francesca Caccini
forrás: amodernreveal.com

Francesca Caccini (1587-1640), olasz előadóművész, zeneszerző, költő, zenetanár. Apja, Giulio Caccini volt az első tanára. Először, mint énekes lépett a közönség elé 1600-ban. 


1627-ig a Mediciek szolgálatában volt. Testvéreivel együtt a Concerto Caccini együttes tagja, majd később megalapította saját együttesét, a Concerto delle donne-t.

Első színpadi művét (La stiava) 1607-ben mutatták be. Legjelentősebb műve a La liberazione di Ruggiero dall’isola d’Alcina, 1625-ben jelent meg nyomtatásban. Valószínűleg ez az első, női zeneszerző által írt opera.

Eredeti zeneszerző volt, képes volt kilépni apja árnyékából, kialakította saját, önálló stílusát és kora legünnepeltebb zeneszerzőnője lett.

Mestere volt a harmóniai építkezésnek, mellyel a drámaiságot fejezte ki. Zenéjében a harmónia több mint ellenpont.

Rendkívüli figyelmet szentelt a szótagok, szavak ritmikájának, különösen a díszítéseken belül. Feltételezhetően legalább 16 színpadi művet komponált.


Barbara Strozzi
forrás: blogs.loc.gov

Barbara Strozzi (1619–1677), olasz énekesnő, zeneszerzőnő. A költő, Giulio Strozzi örökbefogadott lánya, de valószínűleg Giulio saját lánya volt. Barbara Velencében, szerencsés korban, szerencsés helyre született, a jólét, béke, tudományos érdekességek és zenei újítások városába.

Barbara a kor legnagyobb irodalmi és zenei személyiségei által gyakran látogatott házban nőtt föl. Francesco Cavallinál tanult: ő volt a Szent Márk Székesegyház zeneigazgatója.

Ez első megjelent művének ajánlásából ismert (Vittoria della Rovere-nek dedikálta), ahol megemlíti Cavallit, mint nevelőjét és tanárját. 1644-ben nyolc dalgyűjteményt adott ki, még életében több műve jelent meg nyomtatásban, mint leghíresebb zeneszerző kortársainak, egyházi támogatás, vagy nemesi ház pártfogása nélkül!

Néha neki tulajdonítják a kantáta, mint új zenei műfaj keletkezését is. Rendkívüli asszony volt, tehetséggel, szépséggel, értelemmel és üzleti érzékkel megáldott, aki életében 125 vokális darabot publikált.

A dalok, madrigálok, kantáták, arietták Cavalli hatását mutatják, és apja, Giulio Strozzi szövegeire íródtak. Később sok szerzeményének szövegét ő maga írta.


Élisabeth Jacquet de La Guerre
forrás: wikipedia.org

Élisabeth Jacquet de La Guerre (1665–1729), francia csembalóművész, zeneszerzőnő. Egyike volt azon kevés nőknek, akiket a BAROKK kor zeneszerzőként elismert.

Híres csembalókészítő lányaként korán kezdett a hangszeren játszani. Már 5 éves korában bemutatkozott XIV. Lajos udvarában. 15 éves korától a király udvari zenészként alkalmazta és anyagilag támogatta élete végéig.

Csembalóműveket, triószonátákat, vokális műveket és operát is írt, amely az első női szerző által komponált opera volt Franciaországban. 1715-ben jelent meg utolsó publikációja, Cantates françoises (c. 1715), amely világi kantáták gyűjteménye.


Koháry Mária Antónia Gabriella
forrás: oik.hu

Koháry Mária Antónia Gabriella (1797-1862), az első MAGYAR zeneszerzőnő. Koháry Mária Antónia grófnő (1815-től hercegnő) Koháry Ferenc József és Maria Antonia von Waldstein zu Wartenberg leányaként született.

Apja révén a bécsi udvari körök dédelgetett kedvence volt. Férje Coburg Ferdinánd György Ágost herceg (1785–1851) volt, aki a napóleoni háborúk harcaiban többször is jelesen kitüntette magát.

Házasságukból származik a portugál, bolgár és belga uralkodócsalád is. Koháry Mária számít az első magyar zeneszerzőnőnek. Ránk maradt zongoraszonátáját Bécsben őrzik.


Louise Farrenc
forrás: wikipedia.org

Louise Farrenc (1804–1875), francia zeneszerző, zongoraművész és tanár. Mivel ígéretes zongoraművészi tehetségnek tűnt, mint zeneszerző, szülei Anton Reicha-hoz küldték zeneszerzést tanulni.

Nem teljesen tisztázott, hogyan kerülhetett Reicha osztályába, mert abban az időben ez a lehetőség csak férfi növendékek számára volt elérhető. Az 1820-as és 30-as években kizárólag zongoradarabokat írt, néhány ezek közül Robert Schumann dicséretét is elnyerte.

1842-ben kinevezték a párizsi Conservatoire zongora tanszékének professzorává, ez Európa legrangosabb állásai közé tartozott, melyet ő 30 éven keresztül töltött be.

Ennek ellenére Farrenc tiszteletdíja eleinte kevesebb volt, mint férfi kollégáié. Csak később kapott pozíciójához méltó fizetést és elismerést. 1861-től férjével, Aristid Farrenc-kel elkezdtek Le Trésor des Pianistes című, 23 kötetes antológián dolgozni, amely 1500-1850 között megjelent billentyűs hangszerre írt műveket tartalmazott.

A darabokat életrajzi, történelmi és zenetudományi adatokkal egészítették ki. Mendelssohn, Schumann, Chopin és Liszt kortársaként alakította ki saját KLASSZIKUS-ROMANTIKUS stílusát, amelyben nem csak Haydn, Mozart és Beethoven zenéjének mély ismerete és szeretete, hanem régi zenei kutatásai is tükröződtek.

Összekötötte a klasszikus hagyományokat a romantikus hangszereléssel. Clara Schumann-nal és Fanny Mendelssohnnal ellentétben elismerték, mint zeneszerzőt, halála után mégis szinte elfeledték. Zongoradarabokon kívül kamarazenét, vokális és zenekari műveket is komponált.


Fanny Mendelssohn
forrás: wikipedia.org

Fanny Mendelssohn (Fanny Hensel) (1805-1847), német zongoraművész, zeneszerző, Felix Mendelssohn-Bartholdy húga, Hamburgban született.

Gyermekkorában ugyanolyan kiváló zenei képzésben részesülhetett, mint Felix. Később azonban édesapja Felixet támogatta zenei ambícióiban, Fanny zeneszerzői próbálkozásait – bár rendkívül tehetséges volt ő is – inkább csak megtűrte, semmint segítette.

A testvérek házi koncertjeiken elkápráztatták a közönséget zongorajátékukkal. Édesapja ezt írta Fannynak 1820-ban: „Talán Felix számára a zene hivatássá válik, míg Te csak büszkélkedhetsz vele, és sosem fog létfenntartásod alapjává válni.”

Nagyrészt ennek a szülői hozzáállásnak a következménye lehetett, hogy hosszú éveken át Fanny viaskodott önmagával: kiléphet-e nő létére a nyilvánosság elé, vagy szerényen meg kell húzódnia öccse árnyékában? Szerzeményeit eleinte csak házi koncerteken mutathatta be.

Néhány dalát Felix neve alatt tette közzé. Utolsó éveiben kezdett – férje, Wilhelm Hensel festőművész bátorítására – saját nevén publikálni. Legjelentősebb műve az év 12 hónapját zeneileg bemutató Das Jahr című zongoraciklus (1841).


Clara Schumann
forrás: leipzig.travel

Clara Schumann (1819-1896), német zongoraművész, zeneszerző. Clara egy híres zongoratanár, Friedrich Wieck lányaként született Lipcsében.

Apja tanította zongorázni, tehetsége hamar megmutatkozott. 1827-ben találkozott először Robert Schumannal. Clara 8, Robert pedig 19 éves volt. Saját szerzeménnyel először 1829-ben állt elő, négy polonézt komponált zongorára. 1834 és 1836 között írt zongoraciklusáról Liszt Ferenc is elismerően nyilatkozott.

Robert Schumannba tizenhat éves korában szeretett bele. Az akkor már híres zeneszerző két évvel később fejezte ki szándékait Clara apja előtt, aki ellenezte az esküvőt és lányát eltiltotta kérőjétől. A szerelemesek azonban nem adták fel: a barátokon keresztül tartották a kapcsolatot és Clara mindig zenei üzeneteket küldött a koncertjein Robertnek. Végül 1840-ben összeházasodtak.

Clara volt az egyetlen előadó, aki teljes mértékben meg tudott felelni Schumann igényeinek és úgy tudta előadni műveit, ahogy azt ő elképzelte. Clara eközben egymás után írta zeneműveit, de zeneszerzőként nem igazán tudott érvényesülni.

Férje halála után Johannes Brahms jó barátja lett, akit tanácsaival segített a komponálásban. 1881-től elkezdte rendezni és kiadni férje műveit. Élete utolsó éveiben hallási problémái voltak. Elsősorban zongora- és kamarazene-darabokat, Bach nyomán prelúdium és fúgákat komponált. Fennmaradt egy 14 éves korában írt zongoraversenye is.

Robert Schumannal igen szoros alkotói kapcsolatot alakított ki, kölcsönösen átvettek egymástól témákat is, titkos zenei idézeteket használtak. Chopin és Mendelssohn hatásaként a hagyományos formákat elég szabadon kezelte. Később Beethoven és Mozart zongoraversenyeihez írt kadenciákat.


Kelemen Lajosné Zathureczky Berta
forrás: 3szek.ro

Kelemen Lajosné Zathureczky Berta (1855-1924), ERDÉLYI zeneszerzőnő, író, költő. Történelmi regényei, dalkompozíciói, operettjei ma is értéket képviselnek.

A Sepsiszentgyörgyi Magyar Dalárda egyik alapítója. Műsoros rendezvényeinek bevételé­ből segítette a Székely Nemzeti Múzeum épületének befejezését és a városban ma is működő toronyóra szerkezetének beszerelését.

Népszerű, megzenésített költeményei tizenkét füzetben jelentek meg. Ő szerezte a Magyar ábránd című zongoradarabot.


Ethel Smyth
forrás: wisemusicclassical.com

Ethel Smyth (1858-1944), angol zeneszerző, karmester. Brit tábornok leányaként született Ethel, az egyik legkülönösebb zeneszerző volt.

A kor női egyenjogúsítási mozgalmainak lelkes vezéralakja, tüntetések harcos vezetője, akit nem egyszer rendőrök állítottak elő.

S közben ez a társadalmi konvenciókra fittyet hányó hölgy nagyon szép, de teljesen hagyománytisztelő, „viktoriánus” KÉSŐROMANTIKUS zeneműveket alkotott.

Miséjének nagy sikerű második előadása után a pályáját zenekritikusként kezdő George Bernard Shaw így köszönti: „Az Ön zenéje gyógyított ki mindörökre abból a téveszméből, hogy asszonyok nem tudják elvégezni a férfiak munkáját a művészetekben…”, s befejezésül hozzáteszi: „Az Ön zenéje férfiasabb, mint Händelé”.


Kodály Zoltánné Sándor Emma
forrás: videotanar.blog.hu

Kodály Zoltánné Sándor Emma (1863-1958), zeneszerző, műfordító. Zongorázni és énekelni tanult, kapcsolatban volt az akkori Budapest zenei életének legfontosabb személyiségeivel. Zeneszerzést tanult 1903-tól Bartók Bélánál, majd 1905–06-ban Kodály Zoltánnál.

Szerzeményeivel Londonban és Párizsban is nyert pályázatot. Feleségül ment Gruber Henrikhez, majd 1910. augusztus 3-án Kodály Zoltánnal kötött házasságot.
Népdalokat gyűjtött maga is, ő dolgozta fel a Magyar népzene 34. és 35. számait. Egyes témáit Bartók, Dohnányi és Kodály is feldolgozta. Számos ballada, népdal szövegét fordította le német nyelvre. Művei főként zongoraművek (Berceuse, Scherzo, Változatok).


Amy Beach
forrás: concordmonitor.com

Amy Beach (1867-1944), amerikai zeneszerző, zongoraművész. Ő volt az első igazán sikeres és még életében ünnepelt amerikai női zeneszerző.

Már 4 éves korában egyszerű keringőket komponált. Hét évesen adott először koncertet közönség előtt. Magától tanult zeneszerzést, nagy mestereket tanulmányozva, és mint kiváló zongorista, koncertjeit lelkesen fogadta Boston közönsége.

Tizennyolc évesen férjhez ment. Férje korlátozta koncert fellépéseit, de ugyanakkor bátorította őt a komponálásban.

Részben neki köszönhető, hogy több mint 300 művet hagyott hátra, többek között a Gaelic szimfóniát,egy zongoraversenyt, egy  nagyszabású misét, számos dalt és kórusműveket. Ecstasycímű dala olyan sikeres volt, hogy jogdíjából nyaralót vásárolt.

Számos elismerésben részesült, és kétszer kapott meghívást a Fehér Házba. Ő az egyetlen női zeneszerző, akinek a neve egy gránit emlékművön szerepel Bostonban, olyan zeneszerzők társaságában, mint J. S. Bach, G. F. Händel, F. Chopin, C. Debussy, E. MacDowell.


Alma Mahler-Werfel
forrás: wikipedia.org

Alma Mahler-Werfel (1879-1964), osztrák író, zeneszerző. Gyermekkorától kezdve játszott zongorán és 9 éves volt, mikor komponálni kezdett. 1895-ben Josef Labor tanította zeneszerzésre, majd találkozott Alexander von Zemlinsky-vel, akinek irányításával folytatta a komponálást.

1902-ben feleségül ment Gustav Mahler zeneszerzőhöz. Dalokat írt Heine, Rilke, Novalis és más költők verseire, hangszeres darabokkal és egy operával is próbálkozott, de később a komponálást Mahler megtiltotta neki. 14 dalt még életében megjelentetett.
Dalait rendszeresen előadják, és a zongorakíséretből zenekari változatok is születtek.


Germaine Tailleferre
forrás: findagrave.com

Germaine Tailleferre (1892-1983), francia zeneszerző, a „Hatok“, a híres francia zeneszerzőcsoport egyetlen női tagja. Az 1920-as években Párizsban hangosan üdvözölte őket a közönség, meghatározó szereplői voltak az akkori zenei életnek.

Már fiatalon kitűnt tehetségével, mint zeneszerző és festő egyaránt. Számos első díjat nyert a Párizsi Conservatoire-ban. Tanárai Koechlin és Ravel voltak. Satie a „zene leánya”-nak nevezte. Tailleferre megfelelt a „Hatok”filozófiájának: Sztravinszkij-féle neoklasszicizmus, rövidség, világosság, ötletesség. 1927-től Amerikában élt.

Nagyon népszerű és keresett filmzeneszerző volt. Legjobb művei spontaneitással, frissességgel és bájjal jellemezhetőek. Szerényen így összegezte munkáját:

„Azért írok zenét, mert szórakoztat. Ez nem nagy zene, tudom, de jókedvű, vidám zene, amit néha a 18. századi kis mesterekhez hasonlítanak. És ez nagyon büszkévé tesz.”


Clemansa (Mansi) Barberis-Plăcințeanu
forrás: wikipedia.ro

Clemansa (Mansi) Barberis-Plăcințeanu (1899 Jászváros – 1986 Bukarest), zeneszerző, szoprán énekesnő, brácsaművész, egyetemi tanár.

Életművéből kiemelhetjük a brácsa-zongora szonátáit, dalait, kórusműveit, szimfonikus költeményeket, szimfóniákat, színházi zenéit.


Kistétényi Melinda
forrás: zeneakademia.hu

Kistétényi Melinda (1926-1999), magyar orgonaművész, tanár, zeneszerző. Főleg magyar költők verseire komponált dalokat, kórusműveket, de gyakran fordított oratórium és kórusmű szövegeket is.

Híres volt orgona improvizációiról. Két táncjátékot is írt: A halálra táncoltatott lány balladája és Szerenád címmel. Ezen kívül jelentősek még orgonaművei. Művészi sikerei mellett, mint zeneakadémiai tanár is fontos szerepet töltött be.

A következőkben olyan zeneszerzőnőket mutatnék be, kiknek még nincs lezárva életművük. Közülük is a legnagyobb személyiség:


Szőnyi Erzsébet
forrás: nemzetmuvesze.hu

Szőnyi Erzsébet (1924-2019), Kossuth-díjas magyar zeneszerző, karvezető, tanár. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult zeneszerzést és karvezetést.

Olyan legendás hírű tanárok óráit látogatta, mint Viski János, Szegedi Ernő, Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán, Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Weiner Leó és Ferencsik János. 1947–48-ban a párizsi Konzervatórium növendékeként Olivier Messiaennél is tanult.

1948 és 1981 között a Zeneakadémián tanított, ahol 1960-tól tanszékvezető egyetemi tanárként dolgozott. Kodály Zoltán zenepedagógiai módszerének világszerte ismert folytatója és népszerűsítője. 1994 óta a törökbálinti zeneiskola viseli a nevét.

Nagy odaadással és figyelemmel kíséri a zeneiskolában folyó nevelő-oktató munkát. Vezetésével rendezik meg a „Regionális Szolfézsverseny” elnevezésű eseményt, 2005-ben létrehozta a „Zenélő gyermekekért” alapítványt.

Operákat, oratóriumokat, egyházi- és világi kórusműveket, valamint hangszeres darabokat ír, 2011-ben volt a Missa misericordiae – Requiem (2011) című művének ősbemutatója.


Pócs Katalin
forrás: wikipedia.hu

Pócs Katalin (1963-2019), magyar zeneszerző. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés szakán Petrovics Emil volt a tanára.

Zeneelmélet-tanári, zongoratanári és zeneszerzői diplomát szerzett. 1986-ban a Liszt Ferenc emlékére kiírt zeneszerzői pályázaton első díjat nyert. Darabjai rendszeresen elhangzanak a Magyar Rádióban és hangversenyeken. Eddig három szerzeménye került kiadásra CD-n. Külföldön több alkalommal is bemutatták műveit.


Tallér Zsófia
forrás: jegy.hu

Tallér Zsófia (1970-), magyar zeneszerző. 1992-ben zeneelmélet tanári, 1995-ben zeneszerzői diplomát kapott, mindkettőt kitüntetéssel. Zeneszerzés tanára Bozay Attila volt.


1992-ben három kollégájával, Hamar Zsolttal, Bánkövi Gyulával és Stollár Xéniával megalakította a NOVUS Kávéház Zenei Műhelyt, melynek keretében XX. századi művészeti esteket rendeztek.

Számos színházi és filmes produkció zenei vezetőjeként, ill. zeneszerzőjeként szerepel. Zeneszerzői tevékenységét három éven át a Kodály Zoltán Zenei Ösztöndíj támogatta.


Varga Judit
forrás: wikimedia.org

Varga Judit (1979-), magyar zeneszerző. „Nehéz pálya a miénk – ismeri el. Nagy szabadságot követel ez a hivatás.

Van, amikor egyszer csak jön az ihlet, és az ember lázas komponálásba kezd, ha kell, éjnek évadján. Ezek csodálatos pillanatok. Máskor meg hiába szorít a határidő, végigülöm az éjszakát, mégsem jön a sugallat.

Erre szoktam azt mondani: mi, zeneszerzők, az ihlet szolgái vagyunk.” Számos nemzetközi zongora- és zeneszerzésverseny első helyezettje, rendszeresen koncertezik Európa számos országában. Zeneszerzés tanulmányait 2005-ben kitüntetéssel végezte a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, illetve a bécsi Zeneművészeti Egyetemen folytatta tanulmányait zongora, zeneszerzés valamint alkalmazott- és filmzene szakon.

Zeneszerzőként különösen érdekli rövidfilmek és színházi előadások megzenésítése, valamint multimédiás rendezvényekre írt kompozíciók.


Meskó Ilona
forrás: jegy.hu

Meskó Ilona (1981-), zeneszerző, karmester, korrepetitor. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés illetve karmesterképző tanszakán végzett.

A Ventoscala Szimfonikus Zenekarnak megalakulása óta karmestere és vezetője, tagja a Horgas Quartetnek, és a Magyar Zeneszerzők Egyesületének illetve a Vántus István Társaságnak.

Zeneszerzés tanárai: Vajda János, Kocsár Mikós, Csemiczky Mikós és Petrovics Emil. 2004-ben a New Yorki Zeneakadémia és a Juilliard School biztosított koncertlehetőséget „Szénné vált szeretők” című darabja bemutatására. Művei rendszeresen elhangzanak kortárs zenei sorozatokban.

Egyedüli magyarként jutott be az 51. Besançoni Nemzetközi Karmesterverseny, a világ egyik legnagyobb karmesterversenyének döntőjébe a legjobb 20 karmester közé, több száz 35 éven aluli versenyzőből kiválasztva.


Dr. Makkai Gyöngyvér,
forrás: denagy.hu

Erdélyi vonatkozásban nem hagyhatjuk ki: MAKKAI GYÖNGYVÉR (1960 – ) Diákkori emlékei a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumhoz kötik. Ide tért vissza a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémián szerzett muzikológusi diplomájával, valamint azzal a pedagógiai tapasztalattal, amelyre a tanulmányi évek elvégzése után tett szert, előbb Bihardiószegen, majd egy budapesti általános iskolában. 2007 óta a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen tanít.

Doktori tézise alapján megjelentetett könyvének címe: A zene színházdramaturgiai szerepvállalása. Egyéb publikációi: Gioco grottesco, Kristályok (partitúra), Kotta, rakotta, terakotta című kánongyűjtemény.

A Groteszk játék c. vonóstrióját Nagyváradon 1997-ben mutatták be. Szülővárosában első alkalommal 2004-ben volt szerzői estje a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia szervezésében.


Réthi Brigitta, forrás: academia.edu

Réthi Brigitta (1987 -) fiatal, nagyváradi zeneszerzőnő, ki már több alkalommal is saját maga mutatta be zongoradarabjait e fesztivál keretein belül.


András Enikő,
forrás: partium.ro

András Enikő (1946 nov. 6 – 2016 nov. 28) nagyváradi karmester, zenetudós, zenekritikus, egyetemi tanár, zeneszerző.

A Kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémián szerzett diplomát, 1996-ban alapító tanárja, és nyugdíjba vonulásáig oktatója és tanszékvezetője is volt a mai PKE Zenepedagógia szak elődjének, a Sulyok István Református Főiskola Egyházzene szakának.

Szerénységéről, nagyságáról és mélységes szakmai alázatáról tanúskodik a következő vallomás is, melyet a képen látható koncert után adott. „A koncert 1977-ben az árvíz után volt, nem volt szabad tapsolni, de egy bácsi felállt és megköszönte a szép előadást, mire kitört a vastaps. Amikor Fuhrtwenglert megkérdezték, hogy tud ilyen fantasztikusan vezényelni? Na, mit válaszolt? “A karmester dolga az, hogy ne zavarja össze a zenekart”. Én is csak ezt tettem. Nélkülük nem létezik, se zene, se szimfónia, semmi! Beethoven VII.-ik szimfóniáját, Mozart c-moll zongoraversenyét vezényeltem”.

Szinte élete végéig komponált. Egyik legutolsó műve a Kolozsvári Bábszínház 2014-ben bemutatott „Tornyocska” című előadásának zenei része volt, rendező Jakab Ildikó.

A PKE zenetagozatán zeneelméletet, formatant, összhangzattant, partitúraolvasást tanított nekünk, de mindenen túl a zene szépségét, gyógyító erejét, a szép iránti szeretetét tolmácsolta a diákoknak. Eltávozásakor egyik partiumos diákja így búcsúzott tőle:

„Előttem van az arca. Ahogy belobbant dús hajával a terembe és dialógusba kezdett velünk. Majd leült a zongorához és eljátszott mindent is. Közben mesélt, formatanról, az általa zongorázott darab szerzőjének életéről és az akkori korszakról, meg ellenpontról, meg a hangok és harmóniák közötti matematikai és egyéb finom összefüggésekről. Most biztosan kapott egy nagyon szép zongorát. Valami földöntúlit. És ott ül és zongorázik. Mindent is. És magyaráz az angyaloknak. Mert az angyalok nem tudják. Biztosan nem tudják, amit ő. Lehet, épp összhangzattant magyaráz valamelyik orgonáló angyalnak. Biztosan szükségük lehetett egy professzorra. Mert az angyalok biztosan nem tudják, amit ő.

Csak kicsit szomorú vagyok. Most kicsit nagyon. Mert valahol titkon reméltem, hogy egyszer még valamikor majd leül a zongorához és újra magyarázni fog nekem, meg a többieknek.

Csókolom András Enikő tanárnő. Örülök, hogy ismerhettem”. 

Nagyvárad, 2017. 03. 07.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük