Segítünk feleleveníteni a komolyzene zenetörténetének legmeghatározóbb eseményeit az őskőkorszaktól egészen Schönberg dodekafóniájáig.
Fogalma olyan művészeti zenét takar, amely a nyugati kultúra hagyományaira és zeneelméleti szabályaira épül. Jelentése tehát egy olyan zenei irányzatot takar, amelynek előadásához évtizedeken át tartó komoly tanulmányokra és szakképzettségre van szükség – egy hangszer és a szolfézs alapos ismeretére.
Sajnos a klasszikus zene hallgatással sokan hadilábon állnak, amely nem meglepő, ha azt nézzük, hogy egyes iskolákban 8-10 éves gyerekekkel középkori gregoriánokat, illetve 15 évesekkel pedig a Schönbergi atonális műveket, vagy Bartók Kékszakállú herceg vára recitativo operáját hallgattatják a tanárok egy-egy Mozart vagy Beethoven melódia helyett.
Pedig a helyesen megválasztott klasszikus zene szimfonikus zenekarok és hatalmas vegyeskarok segítségével egy fenomenális, és katartikus élményt tudna nyújtani minden korosztálynak a Földön.
Időrendi tanítása miatt a gyerekek először a legnehezebben emészthető és élvezhető egyházi primitív zenével ismerkednek meg. Amikor pedig a varázslatos klasszikusokhoz jutnak, a vidám dallamok helyett elővesznek a tanárok egy rikácsoló operát, amire egyszerűen nincsenek felkészülve a gyerekek, így nehezen is tudják megszeretni később a komolyzenét.
A zene oktatása még mindig gyerekcipőben jár az általános és felsőoktatási intézményekben, így csak azok kapnak érdemi betekintést a music csodálatos világába, akiknek hivatásos formában, valamelyik konzervatóriumban, főiskolán vagy a zeneakadémián van lehetőségük tanulni.
A zene kialakulása
Ugyan az őskőkorszakból is találunk kb 50.000 éves barlangi medve combcsontjából készült furulyát, de mind a mai napig nem tisztázott az, hogy az állathangok utánzásából, az anyák és gyermekek közti hívóhangokból, a vadászat előtti sámántáncokból vagy akár a munka közbeni fütyörészésből alakulhatott-e ki.
Egy biztos, az ember már a civilizáció kezdete óta szeret összeütni két botot, csontot, a kezét és persze jókat kurjongat, énekel, fütyörészik, esetleg kiáltozik vagy skandál közben. Idővel a dallamok is megjelentek, melyek azóta felejthetetlen melódiákként maradtak fenn az emberiség történelmében.
Zenetörténeti korszakok
Őskőkorszak (i.e. 500 előtt)
Az őskőkorszakban főként a vallásos rítusok során találkozunk zenei utalásokkal és régészeti leletekkel, melyre tökéletes példa a Divje Babe csontfuvola, amelyet egy barlangi medve combcsontjából készítettek a a neandervölgyiek i.e. 50.000 és 60.000 között. Egy töredékes régészeti lelet azt bizonyítja, hogy i.e. 1400 körül Babilóniában már megjelent a kezdetleges hangjegyírás is.
Ókor (i.e. 6. – i.u. 5. század)
Az ókori görögök és rómaiak között egyaránt látunk népzenét és elméleti alapokkal rendelkező komolyzenét is, hiszen már Püthagorasz (i.e. 570-495) is különbséget tett a hangközök hossza és arányos felépítése között. A hangjegyírás is ekkor, kb a 4. század körül kezdett el elterjedni.
Középkor (6. század – 1450)
Az egyszólamú zene először csak a gregoriánokat éneklő egyházi szerzetesrendekben volt megfigyelhető, hiszen a népvándorlások miatt visszamaradt az ókori időkhöz képest az emberek írási-olvasási készsége, illetve a magasabb kultúra iránti igénye.
Az egyházi zenéhez kötjük a neumák megjelenését is, amelyek a hangok le- és felemelésének jelzésére szolgáló jelek voltak.
A szolmizáció megjelenését egy itáliai bencés szerzetes, Arezzói Guidó (991-1050) nevéhez kötjük.
Az egyházi zenében a korai többszólamúságot a tudósok Ars Antiqua-ként, a későbbi polifonikus zenei világot pedig Ars Nova-ként említik.
A középkor második szakaszában a hét szabad művészet elterjedésével és a szolmizáció megjelenésével pedig a világi zenében is elterjedt a polifónia.
- Fontosabb középkori zeneszerzők:
- De Vitry
- Arezzói Guidó
- Machaut
Újkor (1450 – 1900)
-
Reneszánsz (1450-1600)
A továbbra is népszerű egyházi zene miatt a kórus polifónia, illetve a billentyűs hangszerek megjelenésével a polifón mise és a 8 hangsoros zene terjedt el először az angol, francia és német területeken.
A reneszánsz végén megjelent a madrigál műfaj is az angol szerzők között.
- Fontosabb reneszánsz zeneszerzők:
- John Dunstable
- Josquin des Prez
- Palestrina
- Lassus
Megjelent a Dúr és moll hangsorra épülő hangnem rendszer, amely remek lehetőséget adott az opera, oratórium, szvit és szonáta műfajok megjelenésének.
Az egyházi zenére zenekari, kórusi és orgonára írt verziókban nagy szükség volt továbbra is, viszont ebben az időszakban kezdtek el megjelenni a barokk zenekarra írt versenyművek is.
- Fontosabb barokk szerzők:
- Monteverdi
- Cavalli
- Lully
- Charpentier
- Purcell
- Corelli
- Torelli
- Vivaldi
- Bach
- Albinoni
- Telemann
- Händel
- Tartini
- Pergolesi
-
Klasszicista (1750-1820)
A klasszikus zeneszerzőknek köszönhetjük a megannyi melódiával teletűzdelt szimfóniák, szonáták, klasszikus operák és versenyművek elterjedését.
Természetesen az egyházi téma továbbra is rengeteg oratórium és mise megírását ihlette, így nem volt hiány ebben az időben a hatalmas vegyeskarokat és szimfonikus zenekarokat igénylő robusztus művekből.
- Fontosabb klasszicista szerzők:
- Gluck
- Stamitz
- Haydn
- Mozart
- Beethoven
- Scarlatti
A romantikus zenében a líraiság, a programzene, illetve az érzelmek kapják a főszerepet. A romantikus zene először Európában, majd az orosz földön is elterjedt, így egyaránt látunk itt operákat, zongoraműveket, baletteket, népzenei motívumokkal tarkított klasszikus műveket, illetve oratóriumokat, szimfóniákat és nyitányokat is.
- Fontosabb romantikus szerzők:
- Schubert
- Schumann
- Mendelssohn
- Verdi
- Chopin
- Weber
- Berlioz
- Liszt
- Donizetti
- Rossini
- Paganini
- Glinka
- Brahms
- Wagner
- Csajkovszkij
- Borogyin
- Anton és Nyikolaj Rubinstejn
- Balakirev
- Kjiu
- Muszorgszkij
- Rimszkij-Korszakov
- Dvořák
- Smetana
- Offenbach
- Bizet
Legújabb kor (20 – 21. század)
A 20-21. századi komolyzene tele van atonalitással, recitativoval, politonalitással, poliritmikával és számos újítással, amelyek mind a mai napig formálják. Ebben az időszakban a zeneszerzőkre egyaránt volt hatással a korábbi korok zenéje, illetve az aktuális történelmi és zenei események is. Emiatt ebben a korszakban további stílusjegyekhez köthető zenei korszakokat különböztetünk meg:
- Kései romantika
- Neoklasszicizmus
- Verizmus
- Impresszionizmus
- A “Hatok” zenéje
- 2. Bécsi iskola (Dodekafónia)
- Konkrét zene és elektronikus zene
- Minimalista zene
- Kísérleti (aleatorikus) zene
- Konkrét zenei irányzatok nélküli zene
Komolyzene vagy klasszikus zene?
Korngold és Schönberg, Hacsaturján és Bartók, vagy Beethoven is komolyzenét írtak, viszont klasszikusok ezek közül csak Mozart és Beethoven volt, hiszen ők a Klasszicista időkben, 1750 és 1820 között alkottak.
Ahogyan nem érdemes egy 8 éves gyerekkel Proustot olvastatni, úgy nem érdemes bedobni a mélyvízbe és első komolyzenei élménynek egy nehezen emészthető, akár rikácsolásnak tűnő Wagner operát választani.
Amennyiben operát akarunk hallgattatni egy gyerekkel, akkor válasszuk Puccinit vagy Mozartot, de kezdetnek Delibes Coppélia balettje is tökéletes lehet.
Az emberek többségét lenyűgözi a klasszikus zene.
A megannyi dallam és robusztus zenekari hangzásból fakadó fenomenális és szinte eufórikus érzésre, amit a rengeteg hangszer és énekhang képes kiváltani az emberből, mind a mai napig szüksége van az emberiségnek.
Különben nem tartanának a világhírű zenekarok folyamatos koncerteket szerte a Földön, elősegítve ezzel azt, hogy a régmúlt zeneszerzők darabjai mind a mai napig ismertek maradjanak a zeneszeretők körében.
A klasszikus és könnyűzene kapcsolatában kifejthetjük, hogyan inspirálja a dallamokat, mint örökséget a modern zeneszerzők és zenekarok. A ‘Musica’ zenekar például Haydn ihlette kompozíciókat elegyíti a filmzene elemeivel, létrehozva egyedi hangzást. Az ilyen fajta alkotások nemcsak a művészeknek, hanem a közönségnek is lehetőséget adnak az újraértelmezésre és élvezetre a mai kor kontextusában, megismerve egy újszerű klasszikus zenét.
Nagyon tetszik, megosztom!