A műzene alapja, mint tudomány a 11. századba nyúlik vissza. Már akkor is nagy érdeklődésnek örvendett, ha csak Mátyás király udvarára gondolunk. Azóta rengeteg idő telt el és a zenetudomány folyamatosan fejlődött, újabb irányzatok jelentek meg, új művészek bontakoztatták ki tehetségüket.
A zene napjainkban is meghatározó, azonban a komolyzene a 21. században radikális változáson ment át. Ezek a változások sajnos főként hanyatlást mutatnak.
Több megítélés és vélemény alapján nem lehet egyféle témakör szerint általánosítani a változásokat. Vizsgálhatjuk a médiában való megjelenés alapján, ugyanis manapság rátalálhatunk rádióadókat keresve pár komolyzenei programra, de nem ez a leghallgatottabb.
Ezek esetében is inkább a beszélgetős műsorok kapnak szerepet, kevesebb számban hallhatunk valódi komolyzenét. Az oktatás terén is elemezhetjük a témát, hiszen régen az oktatás alapja volt a zene tanítása.
Ma választható, ki hajlik ennek a művészeti ágnak a megismerése felé. A komolyzene a 21.században a koncertek látogatottsága tekintetében is jelentősen visszafejlődött.
Egy bizonyos korosztály érdeklődését fogja meg, de a fiatalokat nagyon ritkán látni hangversenyeken, komolyzenei előadásokon, valamint a lemezpiacon is más irányzatok vették át az első számú érdeklődést.
A komolyzene soha nem volt „tömegzene”; mindig egy konkrét réteget szólított meg, többnyire az elit réteg volt nyitott e nemes műfajra. A komolyzene a 21. században már még vékonyabb réteget szólít meg, mondhatni törzs közönsége van.
Tehát, létezik az a réteg és azok a művészek, akik fenntartják a műzenét, és akik még érdeklődnek a művészet iránt, szívesen hallgatják és alkotják azt. A színházak, operák, hangversenyek mind-mind otthont adnak ezeknek az irányzatoknak.
Nagyon tetszik, megosztom!